Best WordPress Hosting
 

Valaki kedvenc dala mindig kimarad

A Thy Catafalque-ról az első, ami eszembe jut, a sokszínűség, a kísérletezés és megújulás. Hogyan találtál rá a zenei bátorságodra?

Már az indulás korlátok nélküli volt, vagyis technikailag nagyon is korlátok közé szorult, mivel első zenéim számítógéppel készültek, Commodore Amigán a kilencvenes évek legelején, mivel akkor erre volt lehetőségem. Négy sávon kellett megoldani mindent, szóval technikailag mindenképpen nagyon szűk volt tér, viszont az ember megtanult ügyesen gazdálkodni és kihozni a maximumot a kereteken belül. Az amigás demo scene volt rám nagy hatással, utána jöttek más zenei impulzusok a meglévők mellé, idővel gazdagodott a háttér.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy a kilencvenes évek metálszcénája sokkal sokszínűbb volt, mint a mai, és ma már elképzelhetetlen hasonló sokszínűség.

A szó veszélyes fegyver, avagy a legjobb magyar dalszövegek

A kérdésfelvetés persze olyan is lehet, mint annak idején az úgynevezett Popmeccs-szavazások voltak: a közönség számára mindig az volt a legjobb dobos, aki éppen a legnépszerűbb zenekarban hozta a négyeket. Szóval, jócskán van a dologban szubjektív elem, és az sem mellékes, hogy mikor tesszük fel a kérdést: 1970-ben, 2010-ben vagy éppen 2024-ben? Nem csoda, hogy a szakmai lapok úgy tízévente megszavaztatják minden idők 100 legjobb lemezét, és nemcsak az új belépők miatt, hanem azért, mert minden évtizedben máshová kerülhetnek a hangsúlyok. Változik az ízlés, változnak a preferenciák is. Érdemes először is átgondolni az értékelés szempontjait. Mert számos remek szövegírónk van, aki bizonyos területeken verhetetlen, ugyanakkor egyéb szempontokat is mérlegelhet a képzeletbeli zsűri.

Vannak, akik remekül rímelnek, ilyen Pajor Tamás és Geszti Péter is; nyilván fontos szempont az is, hogy egy dalszöveg mennyire kerek, egész. Vannak költői képekkel teli dalszövegek, de vajon működik-e dalszövegként olyan lírai tájkép, ami leírva legitim, énekelve mégis fals…? Lehet-e első osztályú egy olyan dalszöveg, amely elsősorban szórakoztatni akar? Persze, miért is ne! És azonnal sorolni kezdjük Fenyő Miklós legjobb dalait a Hungária Hotel Menthol és Aréna című albumain. Lehet-e a szakmát profi módon, minden igényt kielégítve művelni? Azaz lehet-e remek dalszöveg az, amit bérmunkába, szakmányba készít a szerző? Persze, miért is ne! Horváth Attila Bojtorjánnak írt dalai remek példák erre is. Csak az a nagy dalszövegíró, aki képes nagyobb formákat is megvalósítani, azaz konceptlemezeket vagy éppen rockoperákat írni? Nyilván négysoros is lehet olyan nagy mű, mint egy elbeszélő költemény. Az is különleges képesség, ha valaki meg tud szólalni nagyobb léptékekben, ha meg tud építeni egy világot, olyat, mint Földes László Vadászata vagy Szörényi és Bródy István, a királya, de az is igaz, hogy a terjedelem – láss számos, már elfeledett zenés darabot – nem garancia a minőségre.

Számít-e az, hogy valaki közel nyolcvanéves, és még mindig alkot, vagy éppen évtizedekkel ezelőtt abbahagyta az aktív munkát? Nem számít, a dalszövegírás nem hosszútávfutás, a fél évig létező URH zenekar életműve annak ellenére is része a magyar rocktörténelemnek, hogy nem hagytak értékelhető hangminőségű anyagot maguk után. Számít-e a szövegírók bátorsága? Mindenképpen, de a bátorság sem esztétikai kategória, lásd a CPg a Hanglemezgyár egyik vezetőjét likvidálni óhajtó, Erdős Péter, kurva anyád című dalt! („Úgy szeretném a beledet kitépni!”) Persze, a hatás attól még hatás.

Az ország Gyuri bácsija a sodronykötélgyárból a pókerasztalon át a reptérig

1939-ben született Budapesten Klein György néven. A második világháború végén, a vészkorszak alatt apja és két nagynénje megjárta a koncentrációs tábort, ő édesanyjával egy Pozsonyi úti védett házban élte túl az üldöztetést. Vegyipari technikumot végzett, az érettségi után – édesapja javaslatára már Korda Györgyként – a Színház- és Filmművészeti Főiskolán próbálkozott, de a harmadik rostán kiesett. Ezután a Budafoki úti Kábel- és Sodronykötélgyárban dolgozott, szülei pedig, felismerve, hogy fiuknak az énekéssel kell foglalkoznia, beíratták a korszak egyik legismertebb énektanárához, Vécsey Ernőhöz.

Először 1958-ban lépett színpadra, ezt követően gyorsan ívelt felfelé a pályája, rendszeresen szerepelt többek közt a budapesti Moulin Rouge-ban és a Budagyöngye nevű előkelő szórakozóhelyen Orlay Jenő „Chappy” zenekarával. Első országos sikerét 1960-ban Nádas Gábor és Fülöp Kálmán Szeretni kell című dalával aratta; a hatvanas évek második felében már ő volt az ország egyik legnépszerűbb táncdalénekese. A beatzene térhódítása műfaját ugyan háttérbe szorította, de pályafutása nem tört meg. Népszerűsége megtartásában, sőt növelésében sokat jelentett, hogy 1967-től rendszeres fellépője volt a televízió Táncdalfesztiváljának, a Magyar Rádió által rendezett Tessék választani! és Made in Hungary versenyeknek. Ezeken olyan dalokat énekelt el, mint a Visszatérek én, a Bocsánat, hogyha kérdem, a Ma éjjel és az Emlékezni rád. Több alkalommal nyert előadói és közönségdíjat.

Korda György az 1968-as Táncdalfesztivál döntőjében. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Szikora Róbert, a csikidam „atyja”

Szikora Jenő táncdalénekes és Tarnai Franciska gyermekeként született Budapesten; keresztapja dzsesszgitáros volt. Kiskorától fogva zenélt, gitározni és zongorázni is megtanult, de fő hangszere végül a dob lett. Szülei hétéves korában elváltak, őt édesanyja nevelte fel Rákospalotán.

Már gimnáziumi évei alatt megalapította első zenekarát. Tizenöt évesen lett a One World együttes dobosa, a zenekarral több amatőr tehetségkutató versenyt is nyertek. 1969-ben a Ferm zenekarhoz csatlakozott, ahol olyanokkal zenélt együtt, mint Környei Attila basszusgitáros, akivel később több zenekarban is játszott; a Korál és a V’Moto-Rock zenekarból ismert Menyhárt János; illetve Gerdesits Ferenc, aki 1981-től a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. Bár a zenekar nagy népszerűségre tett szert és szinte mindennap koncertezett, lemezszerződésig nem sikerült eljutniuk.

1974 elejétől tíz éven át a Hungária együttes dobosa volt; a zenekar ez idő tájt változtatta meg zenei stílusát, a korábbi rockos, beates hangzás helyett dallamosabb, a Beatles-inspirálta stílussal kísérleteztek. Ezzel külföldön jóval népszerűbbek lettek, többször sikerült a szocialista országokban turnézniuk, a hazai közönségnek azonban nem igazán tetszett a váltás. Felvettek egy albumnyi anyagot is, de hiába, az lemezen nem jelenhetett meg.

Tegyük félre a szerénységet – Borlai Gergő a magyar jazz színvonaláról

Nagyapáink idején vidéken a fontos dolgokat kidobolták. Tudom, hogy ez egy kicsit furcsa analógia, de te dobosként azt a megbízatást kaptad, hogy vidd hírét a magyar jazznek, azaz dobold ki a világnak. Hogyan teszel ennek eleget?

Nekem elég sok követőm (több mint 65 ezer) van ahhoz képest, hogy dobos vagyok és nem azt a generációt képviselem, amelyik a nap minden percét a közösségi médiának szenteli. Elsősorban ennek a követőtábornak tudom bemutatni a magyar jazzt. A megbízatást nagyon szép és izgalmas feladatnak, megtiszteltetésnek tartom, ugyanakkor örülök, hogy jobban feltérképezhetem a magyar jazzt, hiszen már 14 éve nem lakom itthon.

Ennek a megbízatásnak köszönhetően tulajdonképpen virtuálisan hazajössz?

Zerkovitz Béla, a muzsikus lélek

1881. július 11-én született Szegeden. Édesanyja Goldmark Károly tanítványa volt a Zeneakadémián, így otthon állandóan körülvette a zene. A cirkuszban szerezte első művészeti élményét. Középiskolásként tanult hegedülni, de „zenei antitalentumnak” minősítették és eltanácsolták, amit ő egyáltalán nem vett zokon, inkább maga képezte magát a zongora előtt. A Műegyetemen kitüntetéssel szerzett építészmérnöki diplomát – első dalát két vizsga között a feszültség levezetésére írta Integrál Böske címmel, és egy egyetemi rajzórán született a Katóka, szívem szép Katája. Egy olasz tanulmányút után restaurátorként dolgozott, részt vett a budavári Királyi Palota helyreállításában is, miközben rendületlenül komponált. Minden bátorságát összeszedve egy előadás után, a kapuban mutatta be szerzeményeit a Fővárosi Orfeum igazgatójának, aki lámpafénynél átnézte, majd az épületben eljátszatta dalait, és valódi tehetségesnek minősítette a férfit.

A dicsérettől megtáltosodott Zerkovitz ontotta a slágereket, amelyeket a kor legnépszerűbb komikusai és dizőzei énekeltek. 1910-ben a Hulló falevél országos siker lett, a népszerűség mellé az előadó művésznő kezét is elnyerte. 1911-ben mutatták be első operettjét. Hamarosan Európa egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjévé vált. Szerzeményeit játszották Bécsben, Berlinben és Amerikában; Milánóban személyesen Puccini gratulált neki. A Tanácsköztársaság idején a politikában járatlan Zerkovitz a Vörös Hadsereg számára is írt toborzódalt, emiatt a kommün bukása után egy időre külföldre menekült.

Szíve és a közönség azonban hazahívta, ekkor fogott igazán a slágergyártásba.

A HBB Kopaszkutya lemezét 30 év után újra kiadták

„A filmet nem, de a lemezt, amely a HBB második albuma lett volna, 1981-ben betiltották, és csak 1993-ban jelent meg. Természetesen nem Póka Egon zenéjével volt bajuk” – írta Hobo (Földes László) néhány héttel ezelőtt, a megjelenés jegyében a Barba Negrában tartott Hobo-koncert felvezetéseként.

Szomjas György filmje, a Kopaszkutya egy karcos rockkarrier-történet a Hobo Blues Band születéséről és a kor lázadó ifjúságáról. A HBB akkori tagjai közül Kőrös József és Szénich János (gitár), valamint Póka Egon (basszusgitár) már nem él; az énekes-szövegíró Hobo mellett Deák Bill Gyula (ének) és Pálmai Zoltán (dob) hallható még a hangfelvételen.

A hangmérnök Rozgonyi Péter munkájával megújult Kopaszkutya-filmzene a GrundRecords gondozásában jelent meg CD-n és vinylen egyaránt. A lemezen a HBB olyan ismert dalai szerepelnek, mint például a Kőbánya blues; az Édes otthon; a Tetovált lány; az Enyém, tiéd, miénk vagy a Hosszúlábú asszony.