via artportal.hu => eredeti post link
Sam Lowry rémálomból ébred. A lakását füst lepi el, melyet a légkondicionáló berendezés meghibásodása okoz. Telefonál a Központi Szolgáltatóháznak, annak reményében, hogy sikerül szerelőt hívnia a probléma sürgős megoldására, ám nemleges választ kap. Még ugyanaznap este a körözés alatt álló, illegálisan dolgozó fűtő-hűtő mérnök, Harry Tuttle siet a segítségére, további bonyodalmakat okozva ezzel a főhősnek. A falak mögött húzódó tekervényes csőhálózatok másnap teljesen beborítják az otthonát, élő, lélegző lényeknek tűnnek, emberi szervekhez hasonlatosan pulzálnak, működtetik a lakás berendezését, keringetik a működéshez szükséges anyagokat. Éles Lóránt kiállításának címe kapcsán ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg bennem, mint mikor az 1985-ös Brazil című disztópikus retro-futurista elemekkel operáló film fentebb összefoglalt jelenetét láttam – Erekkel eleven a ház.
Éles Lóránt munkásságának középpontjában az organikus világ és az ipari eszközök együttes megjelenítése, azok kapcsolata, valamint a külső és belső tér dinamikája áll, mely legtöbbször hétköznapi világunkból ismert ipari tárgyak átértelmezéseivel kerül kifejezésre. Munkáival megidézi az épületekben, gépekben, ipari környezetben található cső motívumot, számos jelentésréteggel ruházva fel azt. Talán az urbex közösségek résztvevőin, – kik ugyanolyan szenvedéllyel fedeznek fel egy elhagyatott barokk villát, mint egy gyárépületet, amit visszahódítani látszik a természet – valamint bizonyos szubkultúrák (pl. cyberpunk, steampunk) képviselőin és zenei ágazatokhoz (pl. industrial, aggrotech) kapcsolódó képi világ megalkotóin kívül a hétköznapi ember számára ez a tárgy esztétikai értéket nemigen képvisel. A sokszor tekervényes, beláthatatlan távolságokra elérő, föld alatt és pincerendszerekben futó csőhálózatok azonban titokzatos, misztikus, horrorisztikus benyomást keltő ipari tartozékokat megidéző alakzatok Éles művein keresztül rejtett mikroorganizmusok burkaivá válnak.
Éles Lóránt: No. 003, 2021, acél, damil, világítás, 200 x 60 x 40 cm, fotó: Sutus Nóra