Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: szobrászat

Erekkel eleven a ház – Gondolatok Éles Lóránt kiállításáról

Közzétette szerző

Sam Lowry rémálomból ébred. A lakását füst lepi el, melyet a légkondicionáló berendezés meghibásodása okoz. Telefonál a Központi Szolgáltatóháznak, annak reményében, hogy sikerül szerelőt hívnia a probléma sürgős megoldására, ám nemleges választ kap. Még ugyanaznap este a körözés alatt álló, illegálisan dolgozó fűtő-hűtő mérnök, Harry Tuttle siet a segítségére, további bonyodalmakat okozva ezzel a főhősnek. A falak mögött húzódó tekervényes csőhálózatok másnap teljesen beborítják az otthonát, élő, lélegző lényeknek tűnnek, emberi szervekhez hasonlatosan pulzálnak, működtetik a lakás berendezését, keringetik a működéshez szükséges anyagokat. Éles Lóránt kiállításának címe kapcsán ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg bennem, mint mikor az 1985-ös Brazil című disztópikus retro-futurista elemekkel operáló film fentebb összefoglalt jelenetét láttam – Erekkel eleven a ház.

Éles Lóránt munkásságának középpontjában az organikus világ és az ipari eszközök együttes megjelenítése, azok kapcsolata, valamint a külső és belső tér dinamikája áll, mely legtöbbször hétköznapi világunkból ismert ipari tárgyak átértelmezéseivel kerül kifejezésre. Munkáival megidézi az épületekben, gépekben, ipari környezetben található cső motívumot, számos jelentésréteggel ruházva fel azt. Talán az urbex közösségek résztvevőin, – kik ugyanolyan szenvedéllyel fedeznek fel egy elhagyatott barokk villát, mint egy gyárépületet, amit visszahódítani látszik a természet – valamint bizonyos szubkultúrák (pl. cyberpunk, steampunk) képviselőin és zenei ágazatokhoz (pl. industrial, aggrotech) kapcsolódó képi világ megalkotóin kívül a hétköznapi ember számára ez a tárgy esztétikai értéket nemigen képvisel. A sokszor tekervényes, beláthatatlan távolságokra elérő, föld alatt és pincerendszerekben futó csőhálózatok azonban titokzatos, misztikus, horrorisztikus benyomást keltő ipari tartozékokat megidéző alakzatok Éles művein keresztül rejtett mikroorganizmusok burkaivá válnak.

Éles Lóránt: No. 003, 2021, acél, damil, világítás, 200 x 60 x 40 cm, fotó: Sutus Nóra

PostPin It!

Útbaigazító Szenthatározó

Közzétette szerző

A magyar tájban mindig is különös szerepet töltöttek be a szentek, hiszen ahogy az évszázadok alatt folyamatosan formálódott a Kárpát-medence tájművelése, változatos tájain úgy jelentek meg a szenteket ábrázoló műalkotások. Hazánk területén jelenleg csaknem ezer, szentekkel kapcsolatos szobor található, amelyek bepillantást nyújtanak az adott táj és a tájat formáló emberek életébe.

Az utak mentén vagy a településen belül elhelyezett építmények, leginkább templomok, kápolnák és rendházak vonzásában, valamint a településszövetekben önállóan térszervező elemekként megjelenő szentábrázolások igazodási pontok is. Segítettek a mindennapi tájékozódásban még akkor is, amikor már a hótól borított tájban már nem láthatóak az utak, ösvények. Ugyanakkor utat mutatnak transzcendentális síkon is. „Fókuszpontok, amelyek felé tarthatunk, a horizonton vertikális irányt mutatva. A Fent és Lent, az Ég és Föld összekötőjeként, e kapcsolat metszőpontját kijelölve a földi térben” – fogalmaznak a könyv alkotói.

Dr. Herczeg Ágnes, Sárospataki Máté és Benkő Anna tájépítészek nem csak annak bemutatására vállalkoztak, hogyan válnak a szentek az egyes tájak, tájelemek, tájhasználati módok, illetve az ahhoz kapcsolódó foglalkozások meghatározó védőivé, de kísérletet tesznek az adott tájban élők életfelfogásának, a közösség hierarchikus rendjének feltérképezésére is. A könyv egyebek mellett választ ad arra, miként mesél egy adott táj múltjáról Szent Donát vagy Szent Orbán, ki volt a pásztorélet védőszentje vagy mit keresnek polgári házak oromfalán a szentek és kik azok.  A szerzők ugyanakkor nagy gondot fordítottak a magyar szentek bemutatására, ugyanis az Árpád-ház szentjei különleges helyet foglalnak el eben az örökségben.

PostPin It!

Valami vége – Deli Ágnes installációjáról

Közzétette szerző

Kezdjük egy visszatérő motívummal. Folyamatosan rászorulunk arra, hogy újraszervezzük életünket. Szelektálunk, leltárazunk, mérlegelünk, halogatunk, majd jobb esetben lezárunk és továbblépünk. Ezek fárasztó, lelkileg kimerítő és sok őszinteséget igénylő folyamatok, hiszen a hozzánk közel álló dolgokat szívesen helyeznénk egy időtlen burokba, ahogy néha saját magunkat is. Azt mondják, hogy az idő folyása folyamatos, tagolatlan, ahogy valaminek a kezdetét, úgy a végét is nehéz meghatározni. Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy úgy szűnt meg vagy alakult át véglegesen körülöttünk valami, hogy nem is voltunk tudatában a folyamat kezdetének. Vagy megbánható hanyagságból vagy félelemből nem vettük észre. A legnehezebb talán az, ha rajtunk kívül álló ok miatt kényszerülünk az elengedésre vagy olyan választási helyzettel találjuk szembe magunkat, ahol a mérleg mindkét serpenyőjében találunk értékeket, hiszen az új nem mindig vonzóbb a réginél. 

Fotó: Deli Ágnes

Deli Ágnes Valami vége című installációja ezt járja körül a Saxon Art Gallery kis méretű kiállítóterében, ahol a több elemből felépülő installáció teljesen betölti a teret, más bemutatására így lehetőség sem lett volna. A nehéz témát nem súlyos patetikussággal vagy moralizáló fölénnyel tárja elénk a műalkotás. Visszafogott szigorral, tömören és jelentőségteljesen teszi, szabadon hagyva az előjelek elhelyezését és a konkretizálás lehetőségét. Olyan zsigeri módon ragadja meg és érzékelteti a látás számára a kényszerű elengedés folyamatát, ahogy szavakkal nehezen megfogható vagy utolérhető lenne. A nyers kényszerűség, a világ rendjének konzekvens felismerése mellett a humán, emocionális oldalt is felmutatja, ami ebben az esetben a gyötrődés érzéséhez kapcsolódik leginkább.

PostPin It!