via artportal.hu => eredeti post link
Az egyik legfontosabb élő képzőművész, a 92. életévét néhány napja betöltött Gerhard Richter Drezdában született és az NDK-ban nőtt fel. Itt, pontosabban szülővárosának képzőművészeti főiskoláján szerezte diplomáját is 1956-ban. S ha ő nem is volt lelkes a szocialista realizmus szellemében oktató intézménytől, tanárai nyilván meg voltak elégedve vele, hiszen diplomamunkaként hatalmas, 63 négyzetméteres falfestményt készíthetett a város egyik népszerű múzeuma, a Német Higiéniai Múzeum számára. Az Életöröm című, hétköznapi és szabadidős jeleneteket ábrázoló mű annak rendje s módja szerint el is készült, Richter megkapta a diplomáját és dolgozni kezdett, ám öt évvel később áttelepült az NSZK-ba, és az igen rangos düsseldorfi művészeti akadémián folytatta tanulmányait. Távozása megpecsételte az Életöröm sorsát is; a falfestményt a hatóságok később többrétegű bevonattal tették láthatatlanná, a hivatalos indoklás szerint „az épület eredeti állapotának helyreállítása érdekében”. A német újraegyesítéssel természetesen fordult a kocka és a múzeum boldogan tette volna újra láthatóvá a művet, Richter azonban ebbe 1994-ben, a múzeum első kérésének megfogalmazódása idején – és ezt követően egészen mostanáig – nem egyezett bele. És valószínűleg nem egyfajta revansként azért, hogy művét korábban az akkori hatóságok elrejtették, hanem azért, mert alkotói munkásságát úgy ítéli meg, hogy az csak az NSZK-ba való áttelepülése után kezdődött – ami addig született, annak nincs relevanciája, mondja. Ezért az NDK-érában készült munkáit nem engedi felvenni az élemű-katalógusába sem – nem kis bánatára azoknak, akik rendelkeznek ekkor született munkáival. S ha ez az ítélet igaz volt valamennyi, 1962 előtt született munkájára, akkor igaznak kellett lennie az Életörömre is. Nem volt az elutasítás mögött a szülővárosával szembeni averzió sem; 1990 után a művész jó kapcsolatokat alakított ki a várossal, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy rendkívüli gazdagságú archívuma a Drezdai Állami Képzőművészeti Gyűjtemények egyik épületében, az Albertinumban lelt otthonra. Az Albertinum két termében kizárólag az ő munkáit állítják ki, jó áttekintést adva pályájának egészéről a fotóalapú korai realista művektől a későbbi absztrakt alkotásokig. Emellett az archívum anyagára építve rendszeresen tartanak itt kisebb-nagyobb időszaki tárlatokat is.
Gerhard Richter Életöröm című falfestménye (1956) a Német Higiéniai Múzeum déli lépcsőházi előcsarnokában, 1969-es állapot, © a Német Higiéniai Múzeum gyűjteménye, fotó: Erich Auerbach. Falfestmény © Gerhard Richter 2024 (01022024), a Gerhard Richter Archívum, Drezda jóvoltából
Richter tehát újra otthon van Drezdában, de az Életöröm ügyében egészen a múlt évig kellett várni arra, hogy megtörjön a jég. Ekkor a Német Higiéniai Múzeum újból engedélyt kért a falfestmény feltárására, jelezve, hogy ezt csak részlegesen, a felület mintegy hetedére vonatkozóan tervezi megtenni és úgy, hogy az egész folyamat a nagyközönség számára is követhető legyen. Lehet, hogy ez az újfajta megközelítés késztette Richtert korábbi álláspontjának megváltoztatására, de Dietmar Elger, a Richter Archívum vezetője szerint szerepet játszhatott az is, hogy ma már más időket élünk, Richter munkássága közismertté vált és kitűnően dokumentált, így könnyebb az Életörömöt is a helyén kezelni. Akármi is volt a megfontolás, a lényeg, hogy Richter ezúttal igent mondott és a munkálatok márciusban megkezdődhetnek; a közönség azokat március 9-november 17. között a helyszínen is figyelemmel kísérheti. Tudni lehet már azt is, hogy az óriási méretű mű mely jelenetei válnak újra láthatóvá: többek között egy szerelmespár, fürdőző alakok és egy piknikező csoport szabadulhat meg a rájuk rakott rétegektől.