A Balaton-átúszás a magyar sportélet egyik, ha nem a legnagyobb eseménye minden évben. Az úszásra idén összesen több mint tízezer úszó jelentkezett, 9500-an a klasszikus 5,2 kilométeres átúszást teljesítették, mintegy ezer fő pedig a 2,6 kilométeres féltávra vállalkozott. De a július 24-i programban helyett kapott a Balaton-áthúzás is, amelyen SUP-deszkával szelhették a habokat a jelentkezők, szintén a hagyományos, Révfülöp–Balatonboglár vonalon. Bár a vitorlázás szerelmesei nem versenyeznek – hiszen az ő megmérettetésük a Kékszalag –, de szerep azért nekik is jut: az úszófolyosón vitorlásokról szurkolhat a közönség, alkalomadtán akár pihenőként, szükség esetén pedig orvosi ellátópontként is szolgálnak a kísérőhajók.
Bár a Balaton-átúszás a legjelentősebb hazai nyíltvízi úszóesemény, nívóját nem pusztán volumenében érdemes mérnünk: régre nyúló története szimbolikus értékűvé emeli. Bár legnagyobb tavunkat ma már nehéz volna elképzelni a fürdőzők nélkül, a nyüzsgés nem mindig volt magától értetődő. Ugyanis egészen a középkortól fogva az úszás mozgásformáját részben egészségügyi okokból, részben a fürdőorgiák visszaszorítása céljából tiltották Európában. Mint az a História folyóirat 1999-ben kelt összefoglaló cikkéből kiderül, a felvilágosodás időszaka hozta el a változást, felismerve a vízből való kimentés szükségességét – azonban hazánk területén az 1777-ben és 1806-ban kelt első és második Ratio Educationis tiltotta a fürdőzést minden folyóban és tóban, visszavetve a korabeli magyar fürdőkultúrát.
A Balatonban történt első, tudósítás által dokumentált úszás 1787-ben történt. Hompes-Bollheim angol báró süllyedő csónakjából kényszerült a tóba ugrani. A História szerint a báró hat-hét kilométert úszhatott a Balaton közepétől Balatonfüredig, és bár az akkori szóbeszédek átúszásról adtak hírt, a tényleges, parttól partig történő Balaton-átúszást Szekrényessy Kálmán teljesítette 1880. augusztus 29-én – ezt a napot a magyar úszósport születésnapjaként is számontartják. Nem is véletlenül: a teljesítménynek – mely akkor még a Siófok–Balatonfüred közötti úszótávot, azaz nagyjából 14 kilométer megtételét jelentette – hamar híre ment, a szenzáció nyomán pedig megszaporodtak a hazai úszóversenyek. (A História cikke szerint ehhez az eseményhez köthető az első hazai nemzetközi úszóverseny megszervezése is Vác és Pest között, amelynek legjobb hazai helyezettje ugyancsak Szekrényessy lett.)