Elindítottam a felvételt.
Biztos? A videós korszakban előfordult, hogy elkezdtünk dolgozni, és nem sokkal később rémülten vettem észre, hogy sajnos nem indítottam el a kamerát. Ifjúkorom felejthetetlen bűnei közé tartozik ez. Az ilyen hibák alkalmával derül ki, hogy vannak megismételhetetlen ügyek. Egy másik felvételen már máshol vannak a forráspontok.
Film esetében érezte valaha, hogy végleg elszállt egy ilyen pillanat?
Közel 400 nevezésből 20 kisjátékfilm, 8-8 nagyjáték- és dokumentumfilm, illetve 4 kísérleti film szerepelt a hetedik Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában. A négynapos filmmustra zárórendezvényén a hagyományos kategóriák mellett két, ebben az évben bevezetett, új kategóriában is osztottak díjakat.
A több, mint negyven diákot megmozgató Kritikaírói Pályázatot Hollósi Judit nyerte, a második helyen Paták Balázs, míg a harmadikon Siklódi Lehel végzett. A HCA saját körben a Magyar Operatőrök Hete szekcióból nem egy, hanem két filmet részesített elismerésben: a HCA díját idén a Veszélyes lehet a fagyi (a rendezővel készített interjúnk itt olvasható) és a Szelíd kapta, jutalmuk egy különleges, Horus archívum kép, A bomlás virágai.
Az operatőri seregszemle Zsigmond Vilmos-díját és ezzel a CinProCaS elismerését Hartung Dávid, a Larry operatőre kapta, aki a fődíj mellett a diákzsűri elismerését is hazavihette. (Kritikánk a filmről itt olvasható.) Daniil Fomichev az orosz Emperor képeiért nyerte a legjobb nagyjátékfilmért járó díjat, míg a dokumentumfilmek kategóriájában a Will You Look at Me? dicséretet, a Pálos Gergely által fényképezett Saját erdő a szekció legjobbjának járó díjat kapta. (Kritikánk a filmről itt olvasható.) A kisjátékfilmek közül az új-zélandi Datsun, míg a kísérleti filmek kategóriáján belül pedig az Elsewhere című mexikói filmet látta legkiemelkedőbbnek a szakmai zsűri.