Gyermekkorát Sümegen töltötte, itt szerezte első moziélményeit is, a város és a Balaton-felvidék több filmjének visszatérő helyszíne. Nagy erővel hatottak rá az olasz neorealizmus alkotásai, legjelentősebb élménye Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmje volt. Bár sokáig a kémia is érdekelte, végül a film mellett kötelezte el magát. Először a televízióban dolgozott – 1962-től a Magyar Televízió ügyelőjeként, majd rendezőasszisztenseként, 1965-től négy évig a Mafilm rendezőasszisztense volt.
1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Makk Károly és Illés György tanítványaként. Forgatott többek között Ranódy László, Máriássy Félix, Sára Sándor, Fábri Zoltán mellett (saját bevallása szerint utóbbitól tanult mindent), néhány filmben kisebb szerepet is vállalt.
Pályáját dokumentumfilmesként kezdte, tagja volt a Balázs Béla Stúdiónak.