Hervé di Rosa művészetét meghatározni, leírni szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Ez még magának az 1959-ben a dél-franciaországi Sète-ben született művésznek sem sikerült. Egy 1981-es interjúban, amikor a Figuration Libre-t, az azóta már meghonosodott, de akkoriban teljesen új irányzatot használta művészetének kategorizálására, beszélgetőpartnere megkérdezte tőle, hogy mi is értendő ezalatt. „Munkámban 30% az anti-művészet, másik 30% a nyers, durva művészet (Art Brut), végül pedig 30% a korlátlan művészet (Figuration Libre)”. És mi a maradék 10%? – kérdezte a riporter. Ja, az az én „lököttségem” – válaszolta Di Rosa.
Szerény művészet, 1995. A világ körül, 2. szakasz, Kumasi, Ghána, az Almighty God Művészeti Művek műhelyében, gliceroftál festék rétegelt lemezre, 88,5 × 45,4 cm, Centre Pompidou, Nemzeti Modern Művészeti Múzeum, Párizs, a művész ajándéka 2013-ban, © Adagp, Párizs. Fotó © Centre Pompidou, Mnam-Cci/Georges Meguerditchian/ Ker. Nmr-Gp
Hervé di Rosa pályája kezdete óta – akkor még talán inkább lázadásból – arra törekedett, hogy beemelje az elfogadott képzőművészeti irányzatokba a periferikus alkotási módokat, látványokat. Pályájának kezdetén, 1979-ben a már említett Figuration Libre csoportosuláshoz sorolt fiatalokkal – Robert Combas, Francois Boirond, Rémy Marchand – együtt képregényszerű alakokat, a graffiti színes felfújt betűit, a punk merész és brutális eszköztárát használta fel képeinél, kollázsainál, lemezborítóinál, grafikai munkáinál. Bátorságával jó időben és jó helyen próbálkozott, ugyanis – bár a Képzőművészeti Főiskolán végül nem diplomázott – 21 éves korában már kiállításon is szerepeltek művei és installációi. Nem véletlen, hogy a Figuration Libre csoporttal közös első, 1981-es, ma már művészettörténeti értékű párizsi kiállításuk a „Vége a szépségnek” címet kapta. Harsány, féktelen, helyenként már-már durva, mégis játékos anyag került bemutatásra, olyan alkotások, amelyek a dadaisták véletlenszerűségét a CoBrA-csoport agresszivitásával, az art-brut kidolgozatlanságával, a street- és pop-art direkt hatásaival kombináltak. Hervé di Rosa berobbanása a képzőművészeti életbe tartósnak bizonyult: 1981 és 1993 között száznál is több csoportos kiállításon vett részt, és a világ szinte minden táján ötvenhét önálló tárlatot rendeztek munkáiból.