A Miskolc közeli bükkaranyosi cigánysoron született nyolc testvér közül negyedikként, apja bádogosként, majd éjjeliőrként kereste a család kenyerét. Gyerekként sokat olvasott, rajzolt, hallgatta az idősebbeket, a költészetet először a népdalok hozták el számára. Tizenhárom éves korában írta első versét, egy regény ihletésére készült elbeszélő költeményt egy cigánykaraván életéről, tizenhét évesen tűnt fel a sárospataki diáknapokon saját költeményeivel és szavalatával.
Még mindig csak másodikos gimnazista volt, amikor Domokos Mátyás közreműködésével napvilágot látott első verseskötete,
a Holtak arca fölé, a 31 költeményben a gyermekkor szenvedései, a cigánysors, népe hiedelmeinek mítosz- és rítusvilága, a közösségi sors és a személyes küldetés képei rétegződtek egymásra. A televízióba is behívták, de az egyik napról a másikra szerzett népszerűséget tehernek érezte, és majdnem összeroppant.