Mese, modern mese, egyáltalán nem is mese, a kiadó szerint pszeudomese – sokan birkóznak Berta Ádám Szöszmösz, a tündéregér című könyvének műfaji meghatározásával. Egy ajánlóban azt írják róla, hogy ez Berta Ádám első gyerekkönyve. Na, ennek utánajárok: mit is tartok a kezemben?
Küllemre, formára mesekönyv, mégpedig igényes kiállítású darab a Cser Kiadó gondozásában. Borítója kemény, még gyakorlatlanabb kezecskék is könnyen lapozhatják, mert a lapok kellően vastagok. A betűtípus egyszerű, sallangmentes, a betűméret és az ahhoz arányított sorközök pedig könnyen olvashatóvá teszik a könyvet. Már a borító fehér háttere is azt sugallja, hogy valami makulátlanul tisztával fogunk találkozni, ha belevágunk a kalandba.
Agócs Írisz munkái, az illusztrációk bátrak, mégis visszafogottak. Sok gyerekkönyv harsány, csiricsáré, túlhajszolt képi világához képest milyen jólesik ez a korlátozott színhasználat! Olvasás után először az ötlik az eszembe: a látvány és a szöveg kettős játékát úgy találom inspirálónak, hogy közben azt gondolom róla, képes lehet megnyugtatni az ingerfeldolgozási érzékenységgel született olvasókat. (Bizony, kedves könyvkiadók, ideje a szuperérzékeny gyerekekre is odafigyelnetek.)