Archívum címkék: Cikkek

Az elmúlt évtized financiális témákat feszegető komédiái rendszerint a pénzvilágban uralkodó dekadenciát és kaotikus állapotokat tárták fel. A Wall Street farkasa és A nagy dobás mintáját követő, hasonlóan ironikus hangvételű Dumb Money ugyanakkor a kisemberek átélhetőbb helyzetét szintén igyekszik bemutatni a világgazdaságot befolyásoló bonyolult folyamatok működésének stílusos prezentálása során.

A Nincs, aki megmentsen összes elemét láttuk már korábban, de az átlagnál nagyobb kreativitással, céltudatosan levezényelt high concept-külsőségek mögött egy meglepően kompetens lélektani dráma és torz megváltástörténet dolgozik.

Szeptember végén, a Toldiban még szóltak az alkotók a kamera előtt, akár 40 éve egykor Wim Wenders doksijában, ám ezúttal Lubna Playoust rendezésében. Valóban volt valamennyi pátosza az eseménynek, hiszen profetikus megfejtéseket várhattunk a hetedik művészet sorsáról, lehetőségeiről, és ezeket részben meg is kaptuk.

Antal Nimród első nagyjátékfilmje, a Kontroll merülés egy alvilágba és egy hasadt elmébe. Erre a járatra ma is érdemes felszállni.

Thomas Cailey Cannes-ban debütált új filmje izgalmas műfaji mix, amiben a kamaszkori testi változások tollakban és karmokban profanizálódnak, és senkinek sem kell tudnia, hogy az állam tulajdonképpen mitől véd meg minket, elég, ha pontosan betartjuk a szabályokat.

Gareth Edwards Az Alkotó című sci-fije azokhoz a bazárokhoz hasonlít, amelyekhez láthatóan vonzódik: ütemes, látnivalókban bővelkedő, zsúfolt forgatag. Csak tudjunk vele menni.

Sebastian Mihăilescu szürrealista gender-szatírája fantáziadús módon kérdőjelezi meg az identitást és férfiasságot – új műfaji kísérletezésként nemcsak a sajátos életmű, hanem a román film jövőjének lehetséges ösvényeit is kutatva.

A csíkszeredai kulturális folyóirat tematikus lapszámának fókuszában az erdélyi vonatkozású mai magyar történelmi filmek és sorozatok állnak, elsősorban az alkotási és produkciós folyamat oldaláról nézve. A „nagy történelmifilm-vita” azonban – ezúttal – elmarad.

Apa hazudós lett.

Tom Holland joggal szabadságolta magát (egyébként is, hollywoodi sztár, megteheti) új sorozata premierjét követően, ám egy alapos rendrakás ettől még ráfért volna erre az igencsak (túl)zsúfolt szobára.

Csaknem tíz év telt el azóta, hogy Sylvester Stallone és kompániája legutóbb kiirtott egy magánhadsereget és az azt vezető gonoszt. Ugyan senki sem igazán kérte, most egy újabb fejezettel bővül a széria, ami egyszeri poénnak jó volt, de minden ismétléssel csak egyre fáradtabb lesz.

Dér Asia új filmje intim és kegyeletteljes portré egy hasnyálmirigyrákkal küzdő férfiról, amely valójában kevéssé szól a betegséggel való megküzdésről. Szól viszont örökített mintákról, káros berögződésekről, és arról, hogyan vehetjük kezünkbe saját életünket.

Monia Chokri neve ismerősen csenghet a hazai moziközönségnek: a tavalyi kolozsvári TIFF-en a versenyfilmek között szerepelt Babysitter című filmje. Legfrissebb alkotása, A szerelem természete a Québecben élő és alkotó rendező harmadik nagyjátékfilmje, amely a korábbi műveihez hasonlóan szintén a romantikus komédia műfaja felől próbálja megfejteni az egymással folyton összegabalyodó férfi és női lelkeket.

Sofia Coppola elkészítette az Elvis cáfolatát: a Priscilla szerint az igazi áldozat Priscilla Presley volt, aki hosszú évek munkájával volt képes kilépni a vágyott, de túl sok keserűséget okozó kapcsolatból.

Már Széchenyi István, de állítólag még Kossuth Lajos is varratott magára, a magyar tetoválóművészet mégis csak a rendszerváltást követően vált jelentőssé. A Varrat leginkább ennek az időszaknak a műhelytitkaiba avatja be nézőit.

Legutóbb tíz évvel ezelőtt foglaltuk össze a Star Trek-franchise történetét, azóta sok víz lefolyt a galaxis különféle féregjáratain.

Kenneth Branagh immáron harmadszor bújik a világ leghíresebb mesterdetektívjének bőrébe, ám ez az első alkalom, hogy filmje alapját egy olyan Agatha Christie-regény képezi, mely a vásznon még sosem kelt életre papírsírjából. A végeredmény a sorozat eddigi legjobb darabja.

Az idol vakmerő vállalkozás (volt). Már forgatókönyvként is nehezen lenne szerethető, cinikus alapötletét pedig az elkészült mozgóképnek sem sikerült befogadhatóbbá tennie.

Az idei év kritikuskedvence a hírnevének megfelelőnek intim és visszafogott film, amely a nosztalgia, a kulturális útkeresés és a férfi-női kapcsolatok örökérvényű kérdéseit tárgyalja példás esztétikai érzékkel, végig a giccs megfelelő oldalán maradva.

Hu Bo filmjével, az An Elephant Sitting Still (2018) című „óriásmozival” indult szeptember 9-én CineKorda névvel a Cinema Niche, a Magyarhangya és a Corvin Mozi vetítéssorozatának új évada. A város egyik legnagyobb vásznán a fiatalon elhunyt filmes első és egyetlen, 234 perces játékidejű filmje csaknem teltház előtt pergett. Nem véletlenül: a filmet a rendező mestere, Tarr Béla konferálta fel.