Best WordPress Hosting
 

Londonban félpucér a Mihály – Steven Soderbergh: Magic Mike’s Last Dance / Magic Mike utolsó tánca

Érthető, hogy Soderbergh miért ragaszkodott személyesen az Magic Mike-trilógia utolsó darabjának vászonraviteléhez. Arra viszont nincs magyarázat, hogy 11 évvel korábbi önmagához képest miért nem villant elég fricskát, bátorságot, vagy tudomisén, tangába szuszakolt tökösséget.

RRR, avagy a Rabiátusan Remek Rambók – S.S. Rajamouli: RRR

Bevezetés helyett elmondom, hogy amikor a kilencvenes évek derekán Indiában jártam (pontosabban a Csandígarh, Bombay Mumbai Kalkutta Kolkata, Új-Delhi, Agra ötszögben), erősen elcsodálkoztam azon, mennyi férfi járkál kézen fogva az utcán, úgy értem, párban. Meg is kérdeztem egy helyi erőt, mi az oka ennek. Mosolygott, utolérhetetlen bájjal ingatta a fejét és azt mondta: barátok. Snitt.

Álomszerű állatkaland – Jerzy Skolimowski: EO

A 84 éves lengyel rendezőlegenda legújabb, zsigeri szinten felkavaró, sőt elidegenítő hatású filmjében egy szokatlan, néma „hőst” követhetünk figyelemmel. Az ártatlanként gyilkos szamár vágy- és lázálmokkal kikövezett kálváriája során az állati és az emberi lét felemelő és lesújtó mozzanataival egyaránt találkozunk, amelyekből egy jól ismert üzeneteket rejtő mozaik áll össze.

A vietnámi Mulan és a magyar besúgók esete – Szűcs Dóra: Az almafa virága

Ambíciózus, magyar-vietnámi koprodukcióban készült romantikus film kerül hamarosan a mozikba, ami elvileg az első ilyen alkotás, sőt, a film sajtóközleménye szerint az első európai-vietnámi közreműködéssel készült film. Az ambíció mindenképp becsülendő, és kinyithat kapukat más érdekes, közös alkotások előtt, de sajnos önmagában Az almafa virága nem egy jó film.

A „hasznosfilmek” modernitása – A kolozsvári Fotofilm vállalat 1922 utáni nemfikciós filmjeiről

A hasznosfilm 2011-ben felbukkanó fogalma (Acland–Wasson) megnevez egy filmcsoportot, amelyet addig jobb híján dokumentarista felvételnek vagy alkalmazott művészetnek tekintettek, ugyanakkor egy szemléletmódot is jelöl: meglátni a filmet, amelyik a hétköznapi élet részévé válik, amivel cselekvéseket végezhetünk el, amivel tudásunkat megfogalmazzuk, tároljuk, átadjuk. Az írás a kolozsvári Fotofilm vállalat némafilmgyártás korszaka után megrendelésre készülő filmjeiben, üzleti modelljében azt a modernitást fedi fel, amelyikben a mozgókép a modenizálódó város partnerévé válik, különféle társadalmi és gazdasági kontextusokban aktív szerepet vállal, kommunikációs stratégiák része lesz.

Unfunny Games – M. Night Shyamalan: Knock at the Cabin / Kopogás a kunyhóban

M. Night Shyamalan, a plot twistek mestere, az egykoron új Spielbergnek kikiáltott, mára azonban talán a leghullámzóbb színvonalú életművel büszkélkedő rendező a nehezen komolyan vehető Old után új mozival jelentkezik. Valamelyest jobban sikerült darabról van szó, azonban ez sem elég ahhoz, hogy a középszerűnél erősebb élményben legyen részünk.

Bármit is jelentsen, ha már nincs köze hozzá – Shekhar Kapur: What’s Love Got to Do with It? / Mi köze ennek a szerelemhez?

Etnikailag és vizuálisan színes, a karakterek és a cselekmény  szempontjából eléggé fakó filmmel rukkolt elő Shekhar Kapur rendező, aki tavaly a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatta be Mi köze ennek a szerelemhez?( What’s Love Got to Do with It?) címen futó romantikus vígjátékát.

Egy maréknyi Erzsókért – Dombrovszky Linda: A helység kalapácsa

A Petőfi Sándor-emlékév apropóján, az MTVA felkérésére készült el Dombrovszky Linda rendezésében A helység kalapácsa című tévéfilm, amely a költő azonos című komikus eposzának új köntösben való megjelenítése. A mintegy öt évtizede bemutatott előző tévéfilmhez képest az új adaptációban a western stíluselemei keverednek táncfilmes betétekkel, a végeredmény pedig egy hullámzó színvonalú magyar paródia.