Best WordPress Hosting
 

Mutatkozzunk be a városunknak!

Újvidéken végeztél. Az irodalom vagy a nyelvtan szeretete vitt a szakra?  

Középiskolában Hózsa Éva személyében csodálatos magyartanárom volt, az ő hatására írtam be a magyar szakot a jelentkezési lapra. Ha nem ő tanít, akkor ma valószínűleg történelmet tanítok. Azt pedig, hogy könyvtáros leszek, szintén nem gondoltam, hisz középiskolai magyartanárként végeztem. Egy véletlennek köszönhető minden. Ahogy az is, hogy éppen Hózsa Évához kerültem. Az életemet a véletlenek vezetik. Az egyetem után egy iskolában kezdtem tanítani, de munkanélküli lettem, és véletlenül a városi könyvtárba kerültem, amit nagyon megszerettem. Ott jöttem rá, hogy ez az igazi hivatásom. Kellett egy kis kitérő, hogy rátaláljak. 

Mi az, ami annyira megfogott benne?

„Szabadkai vagyok” – mondták ők

Kezdjük a sort Vermes Lajos sportoló, sportszervezővel, aki 1860-ban született Szabadkán gazdag földesúrként, akit azonban nem vonzott a vagyonszerzés gondolata, így Budapesten kezdte meg orvosi tanulmányait, de beszippantotta őt a sport világa. Visszatért szülővárosába, s testvéreivel, Bélával és Nándorral létrehozz két tornaegyletet, egyet gimnasztikára, a másikat atlétikára 1880-ban. Ő maga foglalkozott úszással, atlétikával, gimnasztikával, birkózással, vívással és kerékpározással is. Egyike volt a magyarországi legelső kerékpárosoknak. 1876-ban Nápolyba utazott, hogy Mürón Diszkoszvető szobráról „méretet vegyen” és elkészíttesse annak mását szabadkai öntödéjében, s ezzel egy időben egy olyan ötlete támadt, hogy megszervezné a Palicsi Olimpiai Játékokat. Hogy legyen hol megtartani a rendezvényt, saját palicsi gyümölcsösében helyezett el tornaszereket és elkészített egy tlétikai pályát is, valamit kiépítette Európa ezen részén az első kerékpárpályát is, ellipszis alakban, 500 méter hosszúságban, ami a Zárt Aréna nevet kapta, hiszen mindezt lelátókkal és ülőhelyekkel vette körbe. A pálya és a stadion mellett, a Palicsi-tó partján egyfajta olimpiai falut is létrehozott, itt a más településekről érkező versenyzők szálltak meg, mindennek a költségét ő maga állta. Ezek a Bagolyvár és a Lujza villa voltak, mindkettő a mai napig létező építmény. 1880. augusztus 26-án aztán el is indultak a Palicsi Olimpiai Játékok, az első verseny során mindössze három sportág szerepelt a listán, ezek a birkózás, a távolugrás és a súlylökés voltak, később növelte a sportágak számát, így gimnasztika, úszás, atlétika, boksz, birkózás, evezés, és kerékpározás is szerepelt a listán. A Palicsi Olimpiai Játékokat 1880 és 1914 között télen és nyáron is megszervezték, később az első világháború miatt ezek félbemaradtak.

Székely Tibor és Maria 1950-ben Brazíliában. Forrás: Wikimedia Commons

Székely Tibor könyvei ott sorakoztak nagyszüleim könyvtárában. Csodálattal teli borzongással olvastam el a címet: A Pápuák szigetén, hisz tudtam ott emberevő törzsek élnek. Székely 1912-ben született Szepesszombaton, zsidó származású felfedező, eszperantista, író és világutazó. Apja állatorvos volt, és a család sokat költözött, először Csenére, majd 1922-ben a vajdasági Nagykikindára, ahol az általános iskolát végezte. A család továbbköltözött Montenegróba, itt végezte a gimnáziumot, majd Zágrábban járt egyetemre. Itt először újságíróként kezdett dolgozni, majd 1939-ben Argentínába küldték, és a második világháború miatt Dél-Amerikában rekedt. Ott kezdte meg az expedícióit, de közben néprajzot és antropológiát hallgatott a Buenos Aires-i Egyetemen. Tizenöt év után, 1954-ben tért vissza Jugoszláviába, Belgrádba, mivel az utazás addigra a létformájává vált. Ebben az időszakban főleg az eszperantó nyelv népszerűsítésén fáradozott, emiatt beutazta Kínát, Japánt, Nepált, Indiát, Srí Lankát, Marokkót. A ’70-es években Afrika országait kutatta, Ausztrália, Új-Guinea és Új-Zéland bennszülött lakosságának kultúrájával ismerkedett. 1972-től nyugdíjba vonulásáig Szabadkán élt, a múzeum igazgatójaként dolgozott. Élete során hetvennégy országban fordult meg, s huszonkét nyelvet használt, nyolcat társalgási szinten. Sokáig elnöke volt a Nemzetközi Eszperantó Szövetségnek. Könyveit szerbhorvát eszperantó és spanyol nyelven írta, de ezeket tizenhat nyelvre fordították le. Utazásai során rengeteg tárgyat gyűjtött, s egy óriási gyűjteményt alakított ki, melynek minden darabját szakszerűen leltárba is vett, s fényképeket is készített róluk. A gyűjteményét kiegészíti még számos hangzó-, film- és képanyag, melyeket expedíciói során készített. Utazásai hatására Székely számos könyvet, esszét és útibeszámolót írt, amelyek érdekes néprajzi leírásokat adnak az általa meglátogatott térségről, ilyenek például: Az indiánok földjén, Éjfélkor dőlnek a pálmák, Vihar az őserdőben, A pápuák szigetén, A világjáró vadász.

Mit rejthet Kosztolányi és Csáth hagyatéka?

A Kosztolányi család és Csáth Géza hagyatékának egy részével gazdagodott a Pannon Egyetem gyűjteménye. A kéziratokból, levelekből álló hagyatékban egyebek mellett fényképek, személyes iratok is találhatók – közölte pénteken Arany Zsuzsanna, a Pannon Egyetem docense, a Sziveri Intézet vezetője.

A gyűjtemény a feldolgozást követően látogatható lesz a szakmai és a nagyközönség számára is.

Arany Zsuzsanna elmondta, hogy az 1049 tételből álló hagyatékokat a Pannon Egyetemért Alapítvány vásárolta meg a nyáron egy magánszemélytől, az anyag több kisebb gyűjteményből állt össze. A Csáth-hagyatékban többek között kéziratok, gépiratok, novellák és novellatöredékek, az ezekhez készült rajzok találhatók, emellett személyes iratok is, például orvosi receptek. Arany Zsuzsanna megjegyezte, hogy az anyag Csáth Géza életének utolsó időszakát reprezentálja, véleménye szerint eddig ismeretlen szövegek is előkerülhetnek a vázlatok, regénytervek mellett.

A Kosztolányi család és Csáth Géza hagyatékával bővült a Pannon Egyetem gyűjteménye

2022 nyarán a Pannon Egyetemért Alapítvány felbecsülhetetlen eszmei értékű irodalmi hagyatékot vásárolt, amely Csáth Géza és a Kosztolányi család személyes és irodalmi hagyatékából, összesen 1049 tételből áll, és többek között kéziratos és gépiratos naplójegyzeteket, személyes feljegyzéseket, irodalmi tárgyú vázlatokat, leveleket, gépiratokat, novellákat, kéziratokat, műfordításokat, visszaemlékezéseket, irodalmi és zenei kritikákat, családi feljegyzéseket, valamint fotográfiákat tartalmaz. A megvásárolt dokumentumegyüttest a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán működő Sziveri János Intézet Közép- és Kelet-európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont gondozza.

Fotó forrása: Pannon Egyetem

Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta: „Egy kulturális szempontból jelentős hagyaték elveszíti értékét, ha az nem elérhető kutatók, érdeklődők számára, különösen a mai információs zajban. Azzal, hogy a Pannon Egyetem könyvtára gyűjteményébe emeli, és ezzel megőrzi, ápolja és hozzáférhetővé teszi ezt a jelentős irodalmi örökséget, fontos társadalmi küldetést teljesít. Biztos vagyok abban is, hogy a későbbi digitalizálás is számos irodalomtörténeti kutatást fog elősegíteni, gondoljunk csak a részben elkészült Kosztolányi-, illetve a tervezett Csáth kritikai kiadásra.”