Best WordPress Hosting
 

„Outsider típus vagyok” – Sándor Zoltán bánátiságról, írásról és háborúról

Hét évig a muzslyai Sziveri János Művészeti Színpad elnöke, illetve a szervezet gondozásában tizenkét évig megjelenő Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője volt.

„Művészfilmek, különleges zene, írás és olvasás. Ez az életem. Mindig van időm olvasni. Olyan nincs, hogy ne legyen nálam könyv. Most is van egy a táskámban” – mondja mosolyogva. Gyermekkorát és fiatalságát Muzslyán töltötte. Innen indítjuk a történetét, kíváncsi vagyok, mennyire határozta meg személyiségét, írói énjét a bánáti környezet.

Azt mondják, Bánátban jobban fúj a szél, s kicsit minden más, mint a Tisza bácskai oldalán. Így van ez?

Branka után jött Török Zoli – Interjú K. Kovács Ákos operatőrrel

Ákos, te írtál rám, hogy na, most itthon vagy, elkészíthetjük az interjút, amit kértem tőled. Mindig ilyen összeszedett voltál?

Soha nem voltam összeszedett. Most sem, de felnőtt lettem, s ilyenkor egyszerűen válaszolni kell embereknek, megmondani, mikor érek rá, és hasonlók. S ez ad valamiféle rendszert is az életnek. 

Ki vagy te? Az erre a kérdésre adott válasz az évek során picit módosul, úgyhogy hogyan definiálnád magad most?

Mutatkozzunk be a városunknak!

Újvidéken végeztél. Az irodalom vagy a nyelvtan szeretete vitt a szakra?  

Középiskolában Hózsa Éva személyében csodálatos magyartanárom volt, az ő hatására írtam be a magyar szakot a jelentkezési lapra. Ha nem ő tanít, akkor ma valószínűleg történelmet tanítok. Azt pedig, hogy könyvtáros leszek, szintén nem gondoltam, hisz középiskolai magyartanárként végeztem. Egy véletlennek köszönhető minden. Ahogy az is, hogy éppen Hózsa Évához kerültem. Az életemet a véletlenek vezetik. Az egyetem után egy iskolában kezdtem tanítani, de munkanélküli lettem, és véletlenül a városi könyvtárba kerültem, amit nagyon megszerettem. Ott jöttem rá, hogy ez az igazi hivatásom. Kellett egy kis kitérő, hogy rátaláljak. 

Mi az, ami annyira megfogott benne?

„Szabadkai vagyok” – mondták ők

Kezdjük a sort Vermes Lajos sportoló, sportszervezővel, aki 1860-ban született Szabadkán gazdag földesúrként, akit azonban nem vonzott a vagyonszerzés gondolata, így Budapesten kezdte meg orvosi tanulmányait, de beszippantotta őt a sport világa. Visszatért szülővárosába, s testvéreivel, Bélával és Nándorral létrehozz két tornaegyletet, egyet gimnasztikára, a másikat atlétikára 1880-ban. Ő maga foglalkozott úszással, atlétikával, gimnasztikával, birkózással, vívással és kerékpározással is. Egyike volt a magyarországi legelső kerékpárosoknak. 1876-ban Nápolyba utazott, hogy Mürón Diszkoszvető szobráról „méretet vegyen” és elkészíttesse annak mását szabadkai öntödéjében, s ezzel egy időben egy olyan ötlete támadt, hogy megszervezné a Palicsi Olimpiai Játékokat. Hogy legyen hol megtartani a rendezvényt, saját palicsi gyümölcsösében helyezett el tornaszereket és elkészített egy tlétikai pályát is, valamit kiépítette Európa ezen részén az első kerékpárpályát is, ellipszis alakban, 500 méter hosszúságban, ami a Zárt Aréna nevet kapta, hiszen mindezt lelátókkal és ülőhelyekkel vette körbe. A pálya és a stadion mellett, a Palicsi-tó partján egyfajta olimpiai falut is létrehozott, itt a más településekről érkező versenyzők szálltak meg, mindennek a költségét ő maga állta. Ezek a Bagolyvár és a Lujza villa voltak, mindkettő a mai napig létező építmény. 1880. augusztus 26-án aztán el is indultak a Palicsi Olimpiai Játékok, az első verseny során mindössze három sportág szerepelt a listán, ezek a birkózás, a távolugrás és a súlylökés voltak, később növelte a sportágak számát, így gimnasztika, úszás, atlétika, boksz, birkózás, evezés, és kerékpározás is szerepelt a listán. A Palicsi Olimpiai Játékokat 1880 és 1914 között télen és nyáron is megszervezték, később az első világháború miatt ezek félbemaradtak.

Székely Tibor és Maria 1950-ben Brazíliában. Forrás: Wikimedia Commons

Székely Tibor könyvei ott sorakoztak nagyszüleim könyvtárában. Csodálattal teli borzongással olvastam el a címet: A Pápuák szigetén, hisz tudtam ott emberevő törzsek élnek. Székely 1912-ben született Szepesszombaton, zsidó származású felfedező, eszperantista, író és világutazó. Apja állatorvos volt, és a család sokat költözött, először Csenére, majd 1922-ben a vajdasági Nagykikindára, ahol az általános iskolát végezte. A család továbbköltözött Montenegróba, itt végezte a gimnáziumot, majd Zágrábban járt egyetemre. Itt először újságíróként kezdett dolgozni, majd 1939-ben Argentínába küldték, és a második világháború miatt Dél-Amerikában rekedt. Ott kezdte meg az expedícióit, de közben néprajzot és antropológiát hallgatott a Buenos Aires-i Egyetemen. Tizenöt év után, 1954-ben tért vissza Jugoszláviába, Belgrádba, mivel az utazás addigra a létformájává vált. Ebben az időszakban főleg az eszperantó nyelv népszerűsítésén fáradozott, emiatt beutazta Kínát, Japánt, Nepált, Indiát, Srí Lankát, Marokkót. A ’70-es években Afrika országait kutatta, Ausztrália, Új-Guinea és Új-Zéland bennszülött lakosságának kultúrájával ismerkedett. 1972-től nyugdíjba vonulásáig Szabadkán élt, a múzeum igazgatójaként dolgozott. Élete során hetvennégy országban fordult meg, s huszonkét nyelvet használt, nyolcat társalgási szinten. Sokáig elnöke volt a Nemzetközi Eszperantó Szövetségnek. Könyveit szerbhorvát eszperantó és spanyol nyelven írta, de ezeket tizenhat nyelvre fordították le. Utazásai során rengeteg tárgyat gyűjtött, s egy óriási gyűjteményt alakított ki, melynek minden darabját szakszerűen leltárba is vett, s fényképeket is készített róluk. A gyűjteményét kiegészíti még számos hangzó-, film- és képanyag, melyeket expedíciói során készített. Utazásai hatására Székely számos könyvet, esszét és útibeszámolót írt, amelyek érdekes néprajzi leírásokat adnak az általa meglátogatott térségről, ilyenek például: Az indiánok földjén, Éjfélkor dőlnek a pálmák, Vihar az őserdőben, A pápuák szigetén, A világjáró vadász.

Nyolc magyar filmet láthat a közönség a palicsi filmfesztiválon

Ebben a kategóriában lesz látható Pacskovszky József Kék róka című filmje. A harmincas évek Budapestjén játszódó romantikus alkotásban a szerelem, a hűtlenség és az emancipáció is megjelenik.

Fazekas Máté Bence Kilakoltatás című filmjét is bemutatják a fesztiválon. A film a kisember kiszolgáltatottságát mutatja be egy egyedül élő idős asszony kilakoltatási ügyén keresztül.

Eperjes Károly filmjét, amely az 1950-es évek magyarországi keresztényüldözéséről szól, szintén bemutatják Palicson, illetve Szabadkán. A Magyar Passió a második világháború utáni időben újrainduló ferences rend egy szerzetesének megpróbáltatásait, illetve az őt kínzók változásait mutatja be.