Márkus Béla irodalomtörténész, Cseres monográfusa szerint az író Budapesten született 1915. április 1-jén Portik Tibor néven, és Gyergyóremetén töltötte kisgyerekkorát, amely legtöbb életrajzában szülőfalujaként szerepel. Cseres apja moldvai favágó, majd a katonai szolgálat után császári testőr volt a bécsi udvarban, aki az első világháború idején beállt a székely hadosztályba. A fronton román fogságba esett, és Brassóba vitték, ahonnan átszökött Magyarországra. Felesége és két fia 1922-ben követte, de az édesanya korán meghalt.
Cseres Tibor iskolai tanulmányait még Erdélyben kezdte, majd 1933-ban Budapesten érettségizett. Ezt követően a jogi, az állatorvosi és a bölcsészkaron hallgatott előadásokat, végül 1937-ben Kolozsváron szerzett közgazdasági diplomát, majd a Békésmegyei Közlöny szerkesztője lett. Békéscsabán jelent meg Pálos Tibor néven első verseskötete Tájkép, elöl guggolva én címmel. 1938 végétől gyakran teljesített katonai szolgálatot. A második világháború végéig összesen 56 hónapot szolgált és a hadnagyi rangig vitte. 1944 őszén megszökött a frontról.
A háború után Békéscsabán a Viharsarok című munkás- és parasztújság egyik alapítója és felelős szerkesztője volt. 1947-ben Budapestre került, miniszteri tanácsosi rangban egy ideig a honvédelmi miniszteri posztot betöltő Veres Péter mellett dolgozott, majd szabadfoglalkozású író lett. 1951 és 1956 között az Irodalmi Újság, 1963-tól 1970-ig pedig az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa volt. Az 1980-as években aktívan rész vett a közéletben, 1983-ban mintegy ötven magyar íróval együtt nyílt levélben tiltakozott az Új Symposium jugoszláviai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának menesztése ellen. 1984-ben Csurka Istvánnal és Mészöly Miklóssal együtt tiltakozó nyilatkozatot tett közzé Duray Miklós szlovákiai magyar író letartóztatása ellen, akinek bírósági tárgyalásán személyesen is megjelentek. 1986 decemberétől 1989 novemberéig az Írószövetség elnökeként dolgozott.