Van egy olyan mondás, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent. Hogy legyen és hogy ne legyen gyereke. Emlékeim szerint én mindig is szerettem volna gyereket. Gyerekeket. Egészen pontosan azt is tudtam, hogy hármat szeretnék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ezt éreztem. Akkoriban nehezen értettem volna meg, hogy valaki miért nem akar gyereket, de ismeretségi körömben nem volt ilyen, ha igen, akkor valahogy sosem került szóba, ha valakinek azért nem volt gyermeke, mert nem akart.
Most már megértem azokat a nőket és férfiakat, akik nem szeretnének gyereket. És nem azért, mert én bármit is megbántam, de most már tudom, hogy a gyermeknevelés sok lemondással, nehézséggel, fájdalommal jár, mindamellett, hogy az élet legszebb pillanatait adja nekünk.
Rose Napolitano pszichológiaprofesszor azoknak a nőknek a körébe tartozik, akik nem szeretnének gyermeket. A könyv címe Rose Napolitano életeire utal, amelyek a mi lett volna, ha… változatok. Mindegyik élete ugyanúgy kezdődik. Férjével Luke-kal azon vitatkoznak, hogy Rose nem szedi a terhességi vitaminokat. Rose soha nem szeretett volna gyereket, ezt meg is mondta Luke-nak szerelmük kezdetekor, ezt a férfi elfogadta és megértette.