Mit ér a nő, ha gyermektelen? A francia Mások gyerekei arról győz meg, hogy nagyon is sokat – ha ezt ő is elhiszi magáról. Miközben a gyerekvállalás a világ egyes pontjain politikai üggyé vált, a tudatosan gyermektelenek pedig igyekeznek megszabadulni a megbélyegzéstől, egyre inkább előtérbe kerül az a kérdés is, hogy sok nőnek egyszerűen azért […]
The post nemAnya – Mások gyerekei appeared first on Filmtekercs.hu.
Annyit tudtam a könyvről, hogy egy vetélés története, ezért kicsit félve kezdtem bele. Féltem attól a könyvnyi fájdalomtól, amit a magzata elvesztését megélő főszereplőtől kapok majd. Féltem, megélni azt a pillanatot, amikor egy vetélés tényét közlik egy nővel, aki elveszti meg nem született gyermekét. És félelmeim nem voltak alaptalanok.
Az a rideg, személytelen hang, amivel közölték a főszereplővel, hogy itt nincs szívhang és kaparás szükséges, sajnos nagyon ismerős lehet sokunknak, és nem csak abortusz kapcsán, hanem bármilyen rosszabb hír, diagnózis, kezeléssel kapcsolatban ismerős lehet a kórházi dolgozók érdektelensége és fásultsága. Mert nekik csak egy beteg az előttük álló, fekvő, ülő, kétségbeesett, félelmek között vergődő illető és (sokszor) nem látják az embert. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Fellélegeztem kicsit, mert Czakó Zsófia nem csak a vetélés és az azt követő abortusz keserű tényéről és élményéről számol be, hanem megismerjük az őt körülvevő környezetet, családot, barátokat, megtudjuk, milyen fővárosiként egy borsodi faluba költözni, amit a covid helyzet hatására léptek meg férjével. Mit mondanak úgy általában az emberek egy gyermekét elvesztett nőnek? S bár lehet, hogy vigasztalásnak szánják, de a lesz még másik, fiatal vagy, ennek így kellett történnie, biztos nem volt egészséges és ehhez hasonló mondatok nem segítenek egy ekkora traumát elszenvedett nőnek. Olyan, mintha mindenki jobban tudná, hogyan kell megélni a veszteséget, viselni a gyászt, mit kell tenni, hogy gyorsan, hamar elmúljon ez az érzés, mint hogy hagynák és mellette állnának, hogy megélje a szomorúságát és a fájdalmát.
Van egy olyan mondás, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent. Hogy legyen és hogy ne legyen gyereke. Emlékeim szerint én mindig is szerettem volna gyereket. Gyerekeket. Egészen pontosan azt is tudtam, hogy hármat szeretnék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ezt éreztem. Akkoriban nehezen értettem volna meg, hogy valaki miért nem akar gyereket, de ismeretségi körömben nem volt ilyen, ha igen, akkor valahogy sosem került szóba, ha valakinek azért nem volt gyermeke, mert nem akart.
Most már megértem azokat a nőket és férfiakat, akik nem szeretnének gyereket. És nem azért, mert én bármit is megbántam, de most már tudom, hogy a gyermeknevelés sok lemondással, nehézséggel, fájdalommal jár, mindamellett, hogy az élet legszebb pillanatait adja nekünk.
Rose Napolitano pszichológiaprofesszor azoknak a nőknek a körébe tartozik, akik nem szeretnének gyermeket. A könyv címe Rose Napolitano életeire utal, amelyek a mi lett volna, ha… változatok. Mindegyik élete ugyanúgy kezdődik. Férjével Luke-kal azon vitatkoznak, hogy Rose nem szedi a terhességi vitaminokat. Rose soha nem szeretett volna gyereket, ezt meg is mondta Luke-nak szerelmük kezdetekor, ezt a férfi elfogadta és megértette.
A szerző első könyvére teljesen véletlenül bukkantam a könyvtárban, és viharos sebességgel olvastam el. A másodikat, a Merci, nagyik!-at már tudatosan kölcsönöztem ki ezután, ennek a könyvnek a megjelenését pedig már nagyon vártam. Megérte várni, nem csalódtam, kedvenc lett. Mint ahogyan Virginie Grimaldi és bekerült a kedvenc szerzőim közé, akinek az új megjelenéseit nagy izgalommal és szeretettel várom majd a jövőben.
Ha az élet citrommal kínál… Mi jut eszünkbe erről a címről? Pl. az, hogy ha az élet nem egyből édes és szuper, hanem kicsit savanykás és szomorú, akkor is próbáljunk helytállni és kihozni belőle, amit csak tudunk.
Vagy azt, hogy a savanyú is lehet jó, mert hozzáedződünk a nehézségekhez, és a későbbiekben jobban értékeljük a jó és szép dolgokat. Vagy azt, hogy megtanulunk küzdeni, hogy ne legyen az a citrom savanyú, esetleg még savanyúbb, és az idő múlásával észrevesszük, hogy nem is az, hanem friss, üde, színes. Vagy azt is beláthatjuk, hogy bennünket citrommal kínált, de mást lehet, hogy sz@rral és akkor a citrom még mindig sokkal jobb.
Történetek felelősségről, veszteségről és választásról
Egy nagyon hiánypótló, őszinte és érdekes olvasmány, és megnyugtató is egyben, hogy a női rész után a férfiak is lehetőséget kapnak elmesélni gyermektelenségükkel kapcsolatban az érzéseiket, legyen az akár választott, akár rajtuk kívül álló okok miatti gyermektelenség.
Még napjainkban is előfordul, hogy egy férfira dicsérőleg azt mondják, hogy milyen házias, ha bepakolja és elindítja a mosogatógépet, vagy éppen a mosógépet, ha munka után sokat foglalkozik a gyerekkel, hogy az édesanya is szusszanhasson egyet az egész napos babagondozás után.