Az EAST-től szokatlan volt a szociológiai mélyfúrás, a közéleti érdeklődés, de ezen az albumon a nagy zenei víziók mellett arról is tudósítanak, hogy milyen érzés, amikor lehallgatják az embert, hogy mit jelent a szocializmus keretei között az agymosás, vagy éppen milyen szépnek tűnik minden, ha kellő távolságra kerülünk a hétköznapi magyar valóságtól. A valóság hangjai még csak kislemezen jelent meg, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rockhullám című sorozatában, első nagylemezük, a Nyugat-Európában és Japánban is szép sikereket elért Játékok viszont már az állami lemezcég Start márkájának első kiadványa volt. Míg az első albumon Szurcsik József fekete-fehér grafikáját láthatjuk a jellegzetes EAST-logóval, addig a második lemezen az álomszerű varangyok, halak és lepkék már kaptak némi színt, a harmadik albumon pedig már a logó is színes: piros és sárga.
Ezzel elérkeztünk a realitások világához: a hátsó borítón tizenöt négyzet alakú fotó szerepel, a zenekari tagok portréi mellett tájképek és női alakok, melyek közül kettő visszautal az 1982-es keltezésű Hűség borítójára is. De a legnagyobb változást az énekes cseréje hozta: Zareczky Miklós helyére Tisza József került, akiről sem akkor, sem most nem tud sokat a pop nyilvánossága. Nem egészen két évig volt a zenekar tagja, és egyetlen album készült vele. Az 1984-es Az áldozat című balettzene megjelenésekor ugyan még a zenekar tagja volt, de az instrumentális album volt.
És hiába volt sikeres a Rések a falon, maga a zenekarvezető, Móczán Péter sem szerette igazán. Néhány éve beszéltem vele a lemezről: „A legrosszabb döntésünk talán a Rések a falon felvételéhez köthető. 1983 nyarán, elkápráztatva a lemezgyár új, P Stúdiójának az akkori viszonyok között világszínvonalú technikai berendezéseitől, az élő dob helyett dobgépet használtunk, az élő hangszerek helyett néhol szekvenszereket. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem volt módunk kipróbálni a szerkentyűket. Naphosszat programoztuk a gépeket a hangmérnökünk segítségével, ahelyett hogy a kreatív munkával töltöttük volna a drága stúdióidőnket. Visszatekintve az nem volt jó döntés, több volt abban a lemezben, igaz, így is a második legnagyobb példányszámban eladott albumunk.”