Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: rocktörténet

A Tankcsapdában zenekari életünk nagy részét nem a zenélés teszi ki

Közzétette szerző

Mennyire követitek nyomon, mi történik jelenleg itthon a rockzenében?

A rockzene soha nem volt mainstream műfaj. Legalábbis a rockzenének az a bizonyos ága vagy válfaja, ami valóban kemény riffeket, zenei megoldásokat, kemény szövegeket, megszólalásokat tartalmazott. Nyilvánvalóan a populáris, a pop- és könnyűzene kifejezések is a széles népszerűségnek örvendő zenei műfajokra utalnak. A rockzene mindig inkább egy rétegműfajnak számított. A könnyűzene történetében viszont, ha az ötvenes és hatvanas évektől nézzük, voltak olyan korszakok, amikor a keményebb zenét játszó előadók is nagy népszerűségnek örvendhettek. De ezek is inkább azok a zenekarok voltak, és azon zenekaroknak a dalai, amelyek ehhez a bizonyos populáris, könnyebben fogyasztható zenei közeghez álltak közelebb.

Azt viszont elmondhatjuk: Magyarországon a rockzene nem most éli az aranykorát. Botcsinálta módon az évtizedek alatt kénytelenek voltunk a Tankcsapdával megtanulni, hogy egy zenekari karriert milyen formában érdemes, illetve hogyan lehet felépíteni, miként lehet menedzselni. Ez viszont független attól, hogy éppen rockzenét játszunk. Az más kérdés, hogy mi azért játszunk rockzenét, mert ez a fajta zenei közeg, ez a fajta zenei kifejezésmód az, ami a miénk, ami hozzánk közel áll, akár hallgatóként, akár előadóként.

PostPin It!

Előbb születtem, mint az első magyar alkotmány

Közzétette szerző

Az utóbbi időben több zenészkollégáddal beszélgettem a rock- és a blueszene különleges világáról. Többször megütötte a fülemet, hogy a zene helyett a muzsika szót használjátok. A 2020-ban megjelent köteted címe is az, hogy Muzsikussors. Az én fogalomtáramban a muzsika nem a rock- és a blueshangulattal párosul, hanem a népies dallamvilághoz kötődik. Van a kettő között különbség?

Idegen nyelvekben is a music szót használják. A muzsikálás és a zenélés két különböző dolog. A zenét meg lehet tanulni. A zenész elolvassa a kottát, de magától semmit sem képes hozzátenni. A muzsikus viszont nem biztos, hogy tudja az elméletet, de újat tud a kottához tenni. Ilyen volt például Jimi Hendrix, aki fölforgatta a világot azzal, hogy nem vette figyelembe a zenei szabályokat. Az a muzsikus, akinek dalból van a lelke. A zene felbugyog belőle, mint egy forrás.

Mikor és hogyan vált az életed meghatározó részévé a muzsika?

PostPin It!

Lépcsők a rock and roll mennyországba

Közzétette szerző

A többi tag nem akart vele egyszerre lépni, kimentek nélküle Nyugat-Berlinbe fellépni, amire Fenyő annyira berágott, hogy azonnal szétzavarta a zenekart. Így jött létre a Dolly Roll, és ekkor bontakozott ki valóságos háború a Hungária romjain. A csapatból már 1982-ben lelépő Szikora Róbert R-GO nevű tropical formációja könnyen feltalálta magát a honi pop sivatagában csikidamos, tevés, pálmafás disztópiájával. A Dolly Roll szintén 1983-as, Vakáció című bemutatkozó lemeze pedig öt hónap alatt lett platina, így aztán mindenki arra volt kíváncsi, hogy az egykori főnök, Fenyő Miklós mit produkál ebben a látványos testvérharcban. Nos, alulmaradt a két másik produkcióval szemben, legalábbis ha csak a kereskedelmi szempontokat vesszük figyelembe. Ennek számos oka volt, de a legfontosabb talán az, hogy míg az R-GO és a Dolly Roll is afféle ellenvilágot hozott létre – Dollyék olaszos, nosztalgikus álomvilágot, az R-GO pedig a Rejtő Jenő-féle egzotikus, sivatagi társasutazást, azaz erős identitásra építettek –, addig Fenyő, hiába volt kísérő zenekara (Chips, Cherry and the Chaps), valójában egyedül vitte vásárra a bőrét. Ráadásul a Miki című album hangszerelésében ott folytatta, ahol az 1982-es, sokak számára csalódást okozó Aréna című Hungária-lemez abbahagyta.

Az Aréna rekordgyorsasággal lett aranylemez, sokan mégsem tudtak mit kezdeni az ötvenes évek szocreál koncepciójára építő, nagyon is kreatív albummal. Bár a Hungária fő művéről van szó, kétségtelen, hogy az ötvenes évek életképei, tárgyi rekvizítumai, komikus jelenetei inkább az új hullám felé hordtak, mint a slágerparádék felé. A Dolly Roll bemutatkozása épp ennek ellenében ment rá a digós, tengerparti szerelmeket, a napfényt, a strandolást tematizáló slágervilágra. Fenyő dacosan folytatta az autentikus rockabilly felé tett lépéseket, míg a Hungária utódzenekarai jobban figyeltek arra, hogy egykori közönségük valójában mit akar hallgatni. A magyar pop második nagy beszólását halljuk a Miki lemezen, rögtön a nyitó, Viva Rock and Roll című dalban: Hazudik, aki nyomja az irigy szöveget. Egy szívességre jöhet, egyebet nem tehet. / Azért is még a Rock and Rollt.

Az első nagy beszólás természetesen a sokak szerint Vitraynak címzett Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ… kezdetű Illés-dal. A Miki heroikusan megbukott a két riválissal szemben folytatott versenyben, ugyanakkor Fenyő szólólemezén ott van az a hat dal (Viva Rock and Roll, Rendezd át az iskolát, Légy ma éjjel a társam, C’est la vie, Lépjük a lépcsőt, Angyali szerelem), amelyek betonbiztos alapjai lehettek volna egy következő Hungária-lemeznek. Ugyanakkor létszám felettiek a közepes dalok, és ez a slágerparádéhoz szokott közönséget zavarba hozta. Ha együtt marad a Hungária, nem lett volna szükség töltelékdalokra, mert Novai Gábor, Kékes Zoltán, Fekete Gyula hozzátették volna a magukét, és teljes lett volna a tánczenei koktél. És míg a Dolly Roll és az R-GO erős egyéniségekre épített, addig Fenyő egyedül nem tudta újból megépíteni a rock and roll vidámparkját, a részint nemzetközi zenészcsapat (Chips: ének, vokál; Cherry: ének, vokál; Butch Rudow: gitár; Billy Bob Howell: dob; Barney Weinberger: zongora; Herbie H. Heart: szaxofon; Rockin’ Jonny Dee: basszusgitár) arctalan maradt.

PostPin It!

Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul

Közzétette szerző

A Frontátvonulás első osztályú irodalom, amelynek lírai dialógusairól, versritmusáról a Megáll az idő című fim forgatókönyve juthat eszünkbe. Mindkettőt Bereményi Géza jegyzi.

A bátorság nem esztétikai kategória, de azt kell mondanunk, hogy a hangjátékra emlékeztető album olyan kőkemény és rafinált rendszerkritikát fogalmazott meg, amelynek merészsége máig zavarba ejtő. Ekkor már persze az underground és a punk is beleüvöltötte dühét a pesti pincékbe, de a Frontátvonulás a komplexitása, robusztus lírája, ambiciózus szerkezete és előadói kvalitása miatt került a magyar popkultúra centrumába. Az album némi bulgakovi zamattal a megfigyelt és a megfigyelő közötti dinamikát is modellezi: „Ecsédi, hát mondja, maguknál vannak maguk? Keverik, keverik Ecsédi… Már megint addig ugrálnak, amíg magukon a világ szeme… csinálja nekünk itt a felfordulást, a botrányt, cirkuszozik… Összeakadhat a bajusz, Ecsédi! Könnyedén! Hát meddig kell még magukat védenem?… Már maga Sólyom elvtárs is haragszik! Na, informáltam, pedig nem akartam… Mi támaszkodni akartunk magukra, Ecsédi. Maguk meg ránk, nem? Azt akarják, hogy Karvaly elvtárs foglalkozzon az ügyükkel? Mert kezd már arra duzzadozni az akta… Vagy ki akarják fogni a vitorlánkból a szelet, Ecsédi?”

A történet egyik főhősének, Vizinek olyan indulatos társadalmi kommentárt mondott föl, hogy 1983-ban beleremegtek a csehszlovák Supraphon lemezjátszó hangfalai és az Éva vermutos üvegek is a koloniál bárszekrényen. Azt mondja Ecsédi a rendszert kiszolgáló egykori osztálytársnak: „Csak annyi, Halmos, hogy elegem van a báljaitokból meg a bankettjeitekből, ti nem értek semmit, Halmos. Szart se!”

PostPin It!

A magyar könnyűzene privát arcai

Közzétette szerző

Az 1970-es évek kulcsfontosságú magyar zenekarai, zenészei évtizedekre előre meghatározták a hazai könnyűzene útját. A nagy rockforradalom generációjának vállán állt a beatzene, a rock and roll, a blues rock, majd a dekád közepétől a progresszív rock, a pszichedelikus rock és a hard rock is. Néhány év alatt robbanásszerű fejlődést mutatott a szórakoztatóipar, és bár tartós nyugati exportot végül senki sem tudott felmutatni, az angolszász nyelvterületekhez felzárkózva azóta is ritkán tapasztalható pezsgés volt jellemző az ifjúsági kultúrára.

Szörényi Levente az Add a kezed (Illés Show) című zenés film forgatásán 1972-ben. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Beatles által csúcsra vitt beatzene egyik első hazai képviselője az Illés-együttes volt, akikről Add a kezed címmel rövidfilmet is forgattak Sándor Pál rendezésében, az azonos című albumukhoz kapcsolódóan, mely 1972-ben jelent meg. A felvételeket egy Práter utcai romos házban készítették. A szürreális hangulatú zenés film forgatását követően az épületet lebontották – munkálatait a mozi végén néhány jelenet erejéig meg is mutatták.

PostPin It!

Rettenetes sötét van

Közzétette szerző

Az album megjelenése idején megosztotta a rajongókat. Egyfelől ott volt a tanácstalanság, hogy ez akkor most kihez is szól? Az akkor kibontakozó metál színteret akarta megszólítani, vagy éppen azt cikizi? A Rockévkönyv 1981-ből tudható volt, hogy Schuster Lóránt egy hónapot töltött Londonban, közvetlen azután, hogy a zenekar első, Mobilizmo című albuma megjelent, járt többek között Judas Priest-koncerten is. Tehát sejtette, hogy a műfaj hamarosan náluk is átveszi a hard rocktól a vezető szerepet, és csak az a kérdés, hogy erre milyen válaszokat adjon.

Amikor 1980 szeptemberében a P. Mobilt elhagyta Bencsik Sándor, az ország talán legjobb hard rock dalszerző gitárosa és a Hammond-mágus, Cserháti István, a P. Mobilnak fel is volt dobva a labda: mit kezdjen egyedülálló örökségével? Ugyanazt vigye tovább, csak két új belépő zenésszel (Sárvár Vilmos gitárossal és Zeffer András billentyűssel), vagy változtasson a hangzásán, a kiállásán? Azaz igazítsák-e a P. Mobilt a feljövő heavy metal arculati kézikönyvéhez? Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet csak úgy a magyar hard rock egyik legimponzásabb repertoárját eldobni, hiszen nincs P. Mobil-koncert Utolsó cigaretta és Kétforintos dal nélkül, így aztán a P. Mobil hangzása kapott egy árnyalatnyi metálos soundot is, de a zenekar karaktere mindvégig hard rock zsánerű maradt.

Érdekes módon a Heavy Medal album hátoldalának fotója – amely az Ifjúsági Magazin posztereként is látható volt – már nemcsak hogy heavy metálos, de kapott némi black metálos karaktert is. Azt, hogy a heavy metál nálunk is a levegőben lett volna, elsősorban nem a szcéna változásai jelezték, hiszen hiába vette le a Stress, a HIT és még számos amatőr zenekar a metál pózokat, a Pokolgép 1985-ös berobbanásáig senki nem szólaltatta meg kellő profizmussal a műfajt. Ekkor már a Pokolgép telt házas koncertet adott a Pecsában. Ezt sajátos módon megelőzte Schuster Lóránt bécsi Deep Purple-koncertről hozott élménybeszámolója. Lóri már itt, a Pecsában, 1985 júniusában érezhette: a Heavy Medal-féle jóslat beteljesült, eljött a metál ideje, fél év múlva pedig hosszú évekre meg is szűnt a P. Mobil. (Csak 1994-ben tértek vissza a Fradi-pályás nagy koncertjükkel.)

PostPin It!

Rock and roll időutazás Ceaușescu Romániájában

Közzétette szerző

Majdnem azt írtuk a lemezről, hogy „vegyes műsor”, de ez inkább az ORI-turnékat jellemezte, Koós Jánossal, az Express együttessel, Hofi Gézával és Hacki Tamással. A Metropol Group viszont a közösségi izgatásra alkalmas hard rockban volt érintett, ráadásul Romániában, ahol 1989-ig szaloncukor sem volt kapható, nem hogy gitárhúr.

Nálunk a hetvenes években már be lehetett szerezni a Triálból vagy külföldi forrásból minőségi hangszereket, ugyanez a román közigazgatás területein nehezített pálya volt. Aki járt a rendszerváltás előtt mondjuk a lőkösházi határállomáson, az tudja, milyen érzés volt, amikor a román határőrök feltépték a vonatszerelvények ajtóit, és inzultálták a néniket, akik a kályhák könyökcsövébe rejtették a szaloncukrot. Nos, aki ezt megélte, az úgy érezhette: a szocialista Magyarország maga az Árkádia Romániához képest, hiszen nálunk volt szaloncukor, és nem motozták meg az öregasszonyokat a vonaton. Csak azt igazoltatták mondjuk 1986-ban, akinek fel volt nyírva a haja, és valahonnan szerzett egy átalakított bőrdzsekit. Romániában ezzel szemben csak annak lehetett hosszú haja, akinek papírja volt arról, hogy művész. Nálunk bárki hordhatott hosszú tollat, legfeljebb nem engedték be az Ifjúsági Parkba. A hetvenes évek közepén már inkább túlkapásnak értékeltük, ha a rend őrei valakit csak azért vertek össze egy vasútállomáson, mert hosszú volt a haja. Nálunk csak a koncerteket vették fel a szolgálatok, a Metropol Groupnak viszont a próbáit is, hiszen a próbatermük is be volt technikázva. Az, hogy a Metropol egyáltalán létezhetett, sőt magyar nyelvű lemezük is megjelenhetett, kisebb csoda volt.

Nagyváradon, de lehet, hogy az egész szocialista Romániában 1968-ig, a Metropol első fellépéséig nem fordult elő, hogy valaki csak úgy plakátokat ragasszon ki. A zenekar tagjai megúszták, ahogy szerencséjük volt akkor is, amikor a diplomájuk megszerzése után nem helyezték el őket Románia isten háta mögötti részeire (lásd A részleg című Bodor Ádám-novellát, illetve a belőle készült Gothár Péter-filmet). Így együtt tudott maradni a zenekar, szemben több más formációval, amelyek azonnal szétestek. A Metropol azzal is jól járt, hogy Nagyvárad közel volt a magyar határhoz, így hallgatni tudták a rádióállomásokat. (Náluk is szerencsésebbek voltak a temesváriak, akik nemcsak a magyar rádiót, de jugoszláv adókat is foghattak.)

PostPin It!

„Felülről mindig minden rendben van” – az EAST negyven éve megjelent lemezéről

Közzétette szerző

Az EAST-től szokatlan volt a szociológiai mélyfúrás, a közéleti érdeklődés, de ezen az albumon a nagy zenei víziók mellett arról is tudósítanak, hogy milyen érzés, amikor lehallgatják az embert, hogy mit jelent a szocializmus keretei között az agymosás, vagy éppen milyen szépnek tűnik minden, ha kellő távolságra kerülünk a hétköznapi magyar valóságtól. A valóság hangjai még csak kislemezen jelent meg, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rockhullám című sorozatában, első nagylemezük, a Nyugat-Európában és Japánban is szép sikereket elért Játékok viszont már az állami lemezcég Start márkájának első kiadványa volt. Míg az első albumon Szurcsik József fekete-fehér grafikáját láthatjuk a jellegzetes EAST-logóval, addig a második lemezen az álomszerű varangyok, halak és lepkék már kaptak némi színt, a harmadik albumon pedig már a logó is színes: piros és sárga.

Ezzel elérkeztünk a realitások világához: a hátsó borítón tizenöt négyzet alakú fotó szerepel, a zenekari tagok portréi mellett tájképek és női alakok, melyek közül kettő visszautal az 1982-es keltezésű Hűség borítójára is. De a legnagyobb változást az énekes cseréje hozta: Zareczky Miklós helyére Tisza József került, akiről sem akkor, sem most nem tud sokat a pop nyilvánossága. Nem egészen két évig volt a zenekar tagja, és egyetlen album készült vele. Az 1984-es Az áldozat című balettzene megjelenésekor ugyan még a zenekar tagja volt, de az instrumentális album volt.

És hiába volt sikeres a Rések a falon, maga a zenekarvezető, Móczán Péter sem szerette igazán. Néhány éve beszéltem vele a lemezről: „A legrosszabb döntésünk talán a Rések a falon felvételéhez köthető. 1983 nyarán, elkápráztatva a lemezgyár új, P Stúdiójának az akkori viszonyok között világszínvonalú technikai berendezéseitől, az élő dob helyett dobgépet használtunk, az élő hangszerek helyett néhol szekvenszereket. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem volt módunk kipróbálni a szerkentyűket. Naphosszat programoztuk a gépeket a hangmérnökünk segítségével, ahelyett hogy a kreatív munkával töltöttük volna a drága stúdióidőnket. Visszatekintve az nem volt jó döntés, több volt abban a lemezben, igaz, így is a második legnagyobb példányszámban eladott albumunk.”

PostPin It!

Magyar rocktörténet képregénykockákban elmesélve

Közzétette szerző

A zenés sétához csatlakozott Bródy János, a kötet egyik megformált hőse, Jávorszky Béla Szilárd rockzenei szakíró és Szabó Csaba, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Képes Krónikák Kiadó közös kiadásában megjelenő kiadvány egyik grafikusa. A beszélgetést Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó igazgatója vezette.

A zsúfolásig megtelt teremben Bródy János egy vallomással kezdte: fiatal korában nagyon szeretete a Füles rejtvényújság képregényeit, és szinte csak ezért vásárolta a lapot. Különösen a Rejtő Jenő-féle adaptációkat kedvelte, de voltak olyan kötelező olvasmányok, amelyeket csak rajzolt formában „olvasott el”. Hozzátette: Rejtő rajzolt figurái, Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Török Szultán és Vanek úr nem tudták megnézni a róluk készült rajzokat, hiszen kitalált, regénybeli alakok, szemben vele, aki össze tudja hasonlítani a rajzokat saját magával. És úgy látja: túl szépre sikerült, szerinte ő a valóságban kevésbé volt vonzó.

Bródy János

PostPin It!

A slágergyáros forgalmista – 80 éves Szörényi Szabolcs

Közzétette szerző

Szörényi Szabolcs 1943. szeptember 26-án született Budapesten, polgári, „deklasszált” családjuk szerény körülmények közt élt. Festőművész-grafikus, tanár apja maga is hegedült, édesanyja viszont egyetlen hangot sem hallott Szabolcs és két évvel fiatalabb öccse, Levente muzsikálásából, mivel halláskárosult volt. A két fiú hegedülni tanult Levente keresztanyjától, Takács Alice-tól, az Operaház hegedűművészétől, de egyikük sem rajongott ezért a hangszerért.

A testvéreket a szülők 1956 szeptemberében beíratták a szobi állami fiúnevelő intézetbe, ahol bekerültek az intézet mandolinzenekarába. Szabolcs gitározott, majd basszusgitárra váltott, és maradt is ennél a hangszernél. Két év múlva Vácra került gimnáziumba, ahová Levente is követte, itt egy triót alakítottak. Az akusztikus hangszerekből házilag fabrikáltak elektromost, és Mediterrán nevű együttesükkel – amelyben a testvérek mellett Kőszegi Imre és Bajtala János is játszott – 1962-ben az országos Ki Mit Tud?-on az elődöntőig jutottak.

Érettségi után Szabolcs a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, ezért két évre ipari tanuló lett, elektroműszerészként végzett. Az egyetemre másodjára bejutott, de a közlekedésmérnöki helyett az általános mérnöki szakra, majd egy év múlva abbahagyta tanulmányait. 1964 nyarán a siófoki Matróz csárdában játszott egy zenekarban napi száz forintért, ami akkor nem kis pénz volt.

PostPin It!