Nem a Verseny a győzelemértre fogunk úgy emlékezni, ami végre megoldotta a ralizás nehéz filmre vitelének dilemmáját,.
Archívum címkék: életrajzi
Semmelweis – kritika
Lehet, hogy Koltai Lajos fénnyel simogatja az emberi arcokat, de a lelkekig nem ér el. Felkerült a Netflixre, így végre megnéztük, hogy a Semmelweis lett-e az új magyar Doktor House vagy Ross, de csak Mágenheim doktort találtuk otthon a panelban, habár szép új tapéta előtt. #semmelweis #kritika
Bob Marley: One Love – kritika
Bob Marley életrajzi filmje is csak egy lett a sok életrajzi film közül. A legenda wikipédia-szócikkek mentén elmesélt története, ami a megtekintés után, nem sokáig marad velünk.
Maestro – kritika
A Maestro pont az ellentétes oldalon rúg kapufát mint az Oppenheimer. Míg Nolan 3 órás atom-eposza túl sokat akar egyszerre és ezért kifejtetlen marad (sajnálom, hogy erre a megosztó véleményre csak egy ekkora utalás futja, de most mással foglalkozunk), a Maestro esetében az izgalomdús alapanyag kihasználatlanul hever.
Oppenheimer – kritika
Nolan nagyon érzi a filmrendezést témától függetlenül. Elegancia, műgond, és hihetetlen intellektus, amivel vizsgálja egy tudós morális felelősségét a világpusztítás ajtajában. Az Oppenheimer mint történet valójában nem kasszarobbantó jelenség (és mégis az lett), hanem lassú tűzön égő globális dráma egy kulcsember nézőpontjából.
Fűző – kritika
A 40. életévét betöltő császárné és királyné a maga korában már öregnek számított, amit Marie Kreutzer különleges hangulatú filmjében egyszerre fogad el és egyszerre lázad ellene. Vagány, okos, vicces, életvidám, de legbelül mégis boldogtalan és magányos. A Fűző Cannes-ban mutatkozott be nagy sikerrel és bizony mi is szerettük, mert bár nem az általunk megismert Sissit mutatja be, mégis érdekes és szórakoztató módon nyúl a karakterhez. A luxemburgi Vicky Krieps emlékezetes alakítást nyújt, ráadásul több alkalommal magyarul szólal meg.
#114 – Blonde, Elvis, A szomorúság háromszöge, Llewyn Davis világa
Legújabb adásunkban folytatjuk a Coen-sorozatunkat a Llewyn Davis világával, de előtte kielemezzük Ruben Östlund új szatíráját (A szomorúság háromszöge), majd egy nyári (Elvis) és egy friss bemutató (Blonde) kapcsán vitatjuk meg, hogy mit ér az életrajzi film, ha unortodox.
Az adásból többek közt kiderül, hogy
Elvis – kritika
A Moulin Rouge!, az Ausztrália és A nagy Gatsby forgatókönyvíró-rendezője a rock and roll királyának életébe avat be minket, teszi ezt a rá jellemző különleges látásmóddal, ráadásul a gonosz menedzser szemszögéből nézve. Az Elvis hossza miatt ne aggódjunk, ha nem is repül az idő, de azért mindvégig azon iparkodik, hogy lekössön minket, Hanks és Butler játéka pedig akár még aranyszobrot is jelenthet.
Baz Luhrmann Elvis mozija a friss előzetese alapján méltó lesz a Királyhoz
Baz Luhrmann 9 évvel A nagy Gatsby után az Elvis Presley életéről szóló rendezésével tér vissza a mozikba, ez a hatodik egészestés filmje. A trailer alapján az Elvis vizualitása szokás szerint lenyűgöző, Austin Butler remek választásnak tűnik a Király szerepében, Tom Hanks pedig először lesz igazán ellenszenves figura, az Oscar-jelölésük már most borítékolva. Június 23-án kerül nálunk a filmszínházakba.