A SEEC Agents & Spies című számában Strausz Lászlótól és Varga Balázstól is megjelent egy-egy cikk.
Strausz László: Agents of Socialist Realism – Transforming the Future in Hungarian Educational Films
Varga Balázs: Stolen Transformation, Conspiracy Theories and Female Detectives in Contemporary East-Central European Films and Series
MAGYAR MŰHELY
Máthé Tibor az újhullám, a modernizmus szerzői szellemiségének jegyében válik operatőrré. Korántsem technikai kivitelező csupán, s nem is hollywoodi módra az operatőri csapat irányítója, aki nem veszi kézbe a kamerát. „Dramaturg”-operatőr, aki már a forgatókönyvnél bekapcsolódik a munkába. Sajátos kézjegye a fény sokrétű és gazdag használata.
Gelencsér Gábor: A kinematomágus (Máthé Tibor operatőr művészete)
A Metropolis folyóirat teljes 2023-as évfolyama elérhető az ELTE BTK Jegyzetboltban!
MAGYAR MŰHELY
Varga Zoltán: „Elfogy a sajt és éhen veszünk.” (Az ember tragédiája: sötét jövőképek)
Dárday István: A filmkészítés a küzdés maga (Naplórészletek)
Kedves barátaink és olvasóink!
Segítségre van szükségünk.
Felhívás cikkekre
JEAN-LUC GODARD (1930-2022)
„Mindig azt gondoltam, amit csinálok, az filozófia, hogy a film azért van, hogy filozofáljon, egy sokkal érdekesebb filozófiával, mint amit az iskolában vagy a könyvekben találunk. A filmvászon gondolkodik.” – állítja Godard egy régebbi interjúban. Állta a szavát, időskori filmjeiben is lázadó, forradalmi gondolkodó és a film filozófusa maradt.
Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától (Jean-Luc Godard)
MESETERÁPIAMESETERÁPIA
Sándor Anna: „A mítosz nyelvét értem jobban” (Beszélgetés Boldizsár Ildikóval)
Herczeg Zsófi: Kufliverzum a köbön (Beszélgetés Dániel Andrással és Jurik Kristóffal)
MAGYAR MŰHELY
Legendás színész, de nyitott a fiatal filmesek hívására, nagy sikereit (Amerikai anzix, Nárcisz és Psyché, Dögkeselyű) egymás után újítják fel. Cserhalmi Györggyel nagynevű mestereiről, a régi és az új magyar filmről, az írás öröméről és az Ukrajnában zajló háborúról beszélgettünk.
Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok” (Beszélgetés Cserhalmi Györggyel)
MAGYAR MŰHELY
A magyar filmesek a hatvanas évek aranykora óta elkötelezettjei a társadalom és a történelem elemzésének, ezt a filmtörténeti hagyományt tovább viszik a kortárs alkotók is, akik többnyire zsánerfilmekben vizsgálják a magyar múlt „vakfoltjait” vagy máig vitatott, tehát a kollektív emlékezetben „forró” eseményeit.
Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei (Kortárs történelmi zsánerfilmek)
A Magyar Hüperión tavasszal jelentette meg 27. számát. Ez adta a beszélgetés apropóját, amit a főszerkesztő, Horváth Róbert indított el azzal, hogy a folyóirat kettős küldetését magyarázta. A „magyar” előtag jelzi, hogy a készítők kiemelt figyelemmel fordulnak a magyarság sorsa felé, egyik fő feladatuknak a nemzettudat felébresztését, ápolását, elmélyítését tekintik. A „hüperión” utótag pedig (ami szó szerint „túlnanit” jelent), az „eget”, a szellemi témákat, a vallásos-metafizikai irányultságot hivatott képviselni. A lap voltaképp olyasfajta nemzettudatot helyez figyelme középpontjába, amely szorosan kapcsolódik az égi eredettudathoz, az isteni igazságokhoz, erejét, életét, termékenységét, megújulásait abból meríti.
Éppen ebből kifolyólag meglehetősen tág a Magyar Hüperión érdeklődési területe. Teológiai, vallástudományi, filozófiai munkáknak éppúgy teret enged, mint gazdasági, politikai, irodalmi vagy történelmi cikkeknek. És akkor még az egyedi versválogatásokról vagy a mindig izgalmas, igazi csemegéket felvonultató kulturális rovatról nem is beszéltünk. Emiatt nem egyszerű egy-egy számot egyetlen alaptémára felfűzni vagy megláttatni az olvasóval a különféle írások közti összefüggéseket. Ezért is tartja Horváth Róbert fontosnak, hogy minden szám szerkesztői előszóval, afféle iránytű felmutatásával kezdődjön, mely által az olvasó betekintést nyerhet a szerkesztési elvekbe és szempontokba.
Ebben a számban ez a közös, és ezúttal nem is annyira rejtett szál az angyalok témája volt.
A filmélmény kognitív magyarázatai című Metropolis tematikus szám (2021/3) néhány kiemelt, filmnézés közben zajló kognitív folyamatra világít rá, szakszerűen és érthetően. Jeffrey M. Zacks szövege a vágás észlelésének, illetve észlelhetetlenségének kognitív és neurológiai hátterével foglalkozik, Carl Plantinga pedig a kitartott arcközeli plánok nézői empátiát építő hatásával. Ebben a számban olvasható először magyarul az első „filmpszichológus”, Hugo Münsterberg 1916-os könyvének első része, melyben a mozgás- és mélységészlelés, a figyelem, az emlékezet, képzelet és az érzelmek szerepét írja le a filmnézési helyzetben. A vizsgálatokat és a szövegeket Lénárd-Bella Dorina bevezetője kapcsolja össze és helyezi el a kognitív filmtudomány kontextusában. A lapszám megvásárolható a jegyzetboltban, illetve a Filmtudomány Tanszék alagsori tanárijában (-134).
https://metropolis.org.hu/2021-3
Publikálási lehetőség
A tavaly újraindult Laokoón folyóirat szeretettel várja az olyan alap-és mesterszakos, illetve PhD hallgatók írásait, amelyek a művészetről „gondolkodnak”. A szövegek szólhatnak irodalomtól kezdve képzőművészeten át filmről, zenéről vagy akár digitális, újmédiás művészeti alkotásokról is, viszont fontos, hogy kapcsolódjanak egy (vagy több) művészetelméleti diskurzushoz, legyen szó antik művészetről, fenomenológiáról vagy poszthumanizmusról.
Jelentkezni a laokoon.esztetika@gmail.com, a szaporamarkaurel@gmail.com, illetve a gerdesits.pal@gmail.com e-mail címek bármelyikén lehet.
Kedves barátaink és olvasóink!
A Filmvilág megjelentetéséhez 2022-ben is nagy szükségünk van olvasóink és a magyar filmszakma támogatására.
Minden megvásárolt vagy előfizetett példány, minden nekünk ajánlott 1% hozzájárul az egyetlen magyar filmművészeti folyóirat fennmaradásához.
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” (Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával)
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa (Csuja László – Nemes Anna: Szelíd)
Felhívás cikkekre
A Metropolis filmelméleti és filmtudományi folyóirat 2022/4. számát Enyedi Ildikó munkásságának szenteli. A lapszámban Enyedi munkásságát szeretnénk minél több szempontból, sokféle elméleti aspektus alapján megvizsgálni. Reméljük, hogy a lapszám alkalmas lehet arra, hogy a sokszínű kutatói érdeklődések mentén izgalmas képet rajzoljon ki a kortárs magyar filmművészet egyik legmeghatározóbb alakjáról.
Felhívásunkra olyan, a Metropolisban megjelentetésre alkalmas, 35-40 000 karakter terjedelmű, tudományos igényű cikkek tervét várjuk, amelyek Enyedi Ildikó életművét, annak bizonyos filmjeit, filmcsoportjait vizsgálják.
‘Trauma és gyász a kortárs horrorban’ címmel megjelent a Filmszem 2021/3 száma.
A lapszám vendégszerkesztője Margitházi Beja, szerzői a Filmtudomány tanszék végzett BA hallgatói.
A három tanulmány többek között az 1408, A rítus, Más világ, Örökség, A Babadook, Kísértetek, Engedj be!, Két nővér, Jó éjt anyu! című filmeket tárgyalja.
Szerelem a végnapjait élő Weimari Köztársaság idején.
Mielőtt megnéztem volna Dominik Graf filmjét, elolvastam Erich Kästner 1931-ben megjelent regényét, amelynek alapján a film készült. Egy 1931-es német példányt sikerült szereznem. Különös élmény volt ezt a régi, kissé elrongyolódott kiadást olvasni. Amikor kinyomtatták, sem Kästner, sem a hőse, Fabian nem sejtette a jövőt. És – velem ellentétben – ennek a példánynak az egykori olvasói sem. A regény fontosabb színhelyeit viszont éppúgy ismertem, mint az akkori olvasók. A Schaperstrassén, ahol Fabian lakott, a nyolcvanas évek végén sokszor jártam; itt volt a Gelbe Musik galéria, a világ leghíresebb avantgárd zeneboltja, amely azóta megszűnt. Átellenben vele a Berliner Festspiele székhelye, ahol többször megfordultam. Nem messze innen a Geisbergerstrasse, ahol Fabian Cornéliával a megismerkedésük estéjén sétál. Nézik a homoszexuális bárokat – 1988-ban is ugyanitt voltak a melegek és leszbikusok találkahelyei. Grunewaldban, a kihalt Königsallee-n Fabian megáll az emlékoszlopnál, ahol 1922-ben meggyilkolták Walter Rathenaut, a zsidó származású külügyminisztert. Két évig alig öt percre laktam innen. És sorolhatnám a többi helyszínt, a Kurfürstendammtól az eldugott kis utcákig. 2021-ben az 1988-as nyugat-berlini emlékeimet ébresztette fel az 1931-ben kinyomtatott könyv. Kästnerrel és Fabiannal ellentétben én láttam a berlini falat, és láttam a háború nyomait.
[…] Bővebben!
PASOLINI 100
Harmat György: Mártírium külvárosi réteken (Pasolini egy színtér tükrében)
HOLLYWOODI LEGENDÁK
Hangulatkeltők témakörben publikáció benyújtására
Túlzás nélkül mondhatjuk, a szocializmus idején – legfőképp a Kádár-korszakban – a film vált a magyar művészet zászlóshajójává. Azt, amit korábban a költők és regényírók szavakkal mondtak el, immáron mozgóképekkel illusztrálták a rendezők. A napjainkra háttérbe szorult ún. sors- és közérzetfilmek élénken, a korabeli szólásszabadság határait feszegetve reagáltak a rohamtempóban átalakuló magyar társadalom problémáira. Ezért a hatalom kiemelt figyelemmel követte a hazai filmvilág eseményeit.
Hasonló légkör uralkodott az 1949-ben államosított magyar színházakban is. Végig a kettős beszédmód és a tudatos mimikri jellemezte a Kádár-kori színtársulatok többségét, míg az 1970-es évektől lassacskán a direktebb üzeneteket megfogalmazó alternatív színházi csoportok is megjelentek. Ezért a magyar állambiztonság ügynökökkel, bomlasztással és megfigyeléssel igyekezte kordában tartani, illetve a saját érdekei mentén befolyásolni a bizonytalan elköteleződésű rendezőket és színészeket. Az ekkor kialakult a kapcsolatok még napjainkban is heves közéleti vitákat gerjesztenek.