Best WordPress Hosting
 

Szegedre kellett jönnie a francia világsztárnak, hogy eljátszhassa Napoleont

Egy Chateauroux nevű kisvárosban született hatgyermekes munkáscsaládban. A szegénység, az alkohol, a sok gyerek állandó feszültségforrás volt a szülők között, ezért a kis Gérard inkább a barátaival lógott. A beszédproblémákkal küszködő, nehezen kezelhető gyerek az iskolától tizenhárom éves korában búcsút vett, ezután volt nyomdászinas, kabinos a Riviérán, közben cigarettával, alkohollal seftelt. 2014-ben megjelent Ez már csak így volt című önéletrajzi könyvében mellbevágó őszinteséggel beszélt arról, hogy fiatalon áruba bocsátotta testét más férfiaknak, halottakat fosztott ki, és egyéb bűncselekményekből tartotta fenn magát, a törvénnyel is többször összeütközésbe került. Az elkallódástól egy színházi tehetségkutató mentette meg, aki finanszírozta színiiskolai tanulmányait.

Élete első filmszerepét 1966-ban a Hippi és a cicus című rövidfilmben játszotta. Az igazi áttörést Bertrand Blier 1974-es Tojástánc című alkotása jelentette, amelyben Patrick Dewaere és Miou Miou voltak társai. Több neves filmrendező is felfigyelt a vagány és kissé szertelen fiatalemberre: 1976-ban Marco Ferreri Az utolsó asszony, majd Bernardo Bertolucci a Huszadik század című filmjében már főszerepet bízott rá.

Népszerűsége gyorsan nőtt, ami – sokrétű tehetsége mellett – alkalmassá tette arra, hogy a nehezebben befogadható alkotásokat, például Marguerite Duras rendezéseit is közelebb vigye a nagyközönséghez. Ezzel párhuzamosan játszott könnyedebb filmekben (Balfácán, Balekok, Négybalkezes), majd François Truffaut-val forgatta Az utolsó metrót és a Szomszéd szeretőket.

A saját barkácsolású konyhastúdiótól a világ legnagyobb szabadtéri koncertjéig – Jean-Michel Jarre

Lyonban született, apja a többszörös Oscar-díjas zeneszerző Maurice Jarre volt, aki a Doktor Zsivágó filmzenéjét is írta, anyja a II. világháború alatt részt vett a francia ellenállásban. Ötéves korában szülei elváltak, apja Amerikába ment, ő anyjával Franciaországban maradt. Kiskorától tanult zongorázni, hatott rá a jazz és a modern klasszikus zene, különösen Sztravinszkij Tavaszi áldozata. Tinédzserként egy rockegyüttesben gitározott, de anyja a tanulmányai érdekében elkobozta hangszereit. A párizsi konzervatóriumban klasszikus zenét tanult, majd a konkrét zene megalapozója, Pierre Schaeffer tanítványa lett, megismerkedett az akkoriban ritkaságnak számító szintetizátorral, és konyhájában stúdiót alakított ki.

Első kislemeze 1971-ben, első albuma egy év múlva jelent meg. Dalokat írt francia sztároknak, film- és színházi zenéket komponált, így az Égő pajták című 1973-as Alain Delon-filmhez is, és ő a legfiatalabb zeneszerző, akinek művét bemutatták a párizsi operaházban.

1976-ban jelent meg a lakásstúdiójában rögzített, hattételes Oxygene című lemeze, amely sci-fiket idéző hanghatásaival forradalmian újnak számított. A nagy kiadók visszadobták, de egy kis cég, vállalva a kockázatot, 50 ezer példányt nyomott belőle – a korong végül több mint 15 millió példányban kelt el, a negyedik tétel az angol slágerlistán a negyedik helyig jutott.