Best WordPress Hosting
 

Operatőrként karaktert adott a történetnek, dokumentumfilmjeivel tabuk csendjét törte meg

A Galga menti Turán született, ahol apja aljegyző volt. Iskoláit Aszódon és Berettyóújfaluban végezte, majd 1952-ben Budapesten érettségizett. Már gyermekkorában a fotózás érdekelte, autodidakta módon, szakkönyvek alapján kezdett el fényképezni. 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán végezte tanulmányait Illés György és Keleti Márton tanítványaként.

1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján eltávolították az intézményből. Diplomamunkája 1957-ben a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Végzése után a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival, az emberi arc költészetét és tragikumát felfedező képeivel olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval).

Néhány rövid dokumentumfilmet követően (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt) 1968-ban a Feldobott kő című munkájával debütált játékfilmrendezőként – a főiskola előtt egy ideig geodétaként dolgozott, filmjét ez a személyes történet ihlette. Következő rendezése, az 1974-ben készült Holnap lesz fácán erősen szatirikus képet festett a közéleti anomáliákról, emiatt majdnem betiltották. 1977-ben készítette el a 80 huszárt az 1848-as forradalom hírére minden veszély és tiltás ellenére hazatérő magyar katonákról, a hősiesség és helytállás filmes emlékművét. 1987-es rendezése, a Tüske a köröm alatt a vidéki kiskirályok visszaéléseivel foglalkozott. Utoljára 1996-ban rendezett játékfilmet A vád címmel, ennek forgatókönyvét a József Attila-díjas vajdasági magyar íróval, Gion Nándorral közösen írta.

Sodródás, Sodrásban – hatvanéves Gaál István klasszikusa

Gaál első, 1963-as nagyjátékfilmje „így jöttem”-mozi, amelyben nemzedékénék létérzését viszi vászonra a rendező. A történet középpontjában vidéki, a fővárosba készülő fiatalok állnak, akiknek a kitörés reményében a felnőtté váláséi mellett a megszokott falusi környezettől való elszakadás nehézségeivel is meg kell küzdeniük. A veszteségeket barátjuknak a történet előrehaladtával szimbolikussá váló halála révén tapasztalják meg, és ez az önmagukkal való szembenézésre készteti őket.

A Sodrásban kiemelkedőn fontos aspektusa az érzékeny fényképezés, amely Sára Sándor kéznyomát viseli magán. Az operatőr nem ekkor dolgozott először Gaállal: diplomafilmjük, a Pályamunkások hang és kép tökéletes egységeként jeleníti meg a vonatsínek melletti munkát. A Tisza-őszi vázlatok című dokumentumfilm pedig egyfajta előtanulmány volt a folyót jelentésalkotó komponensként értelmező játékfilmhez.

Gaál István rendező és a vízben Sára Sándor operatőr a Sodrásban című film forgatásán. Fotó: NFI / Rajnógel Imre