Különös helye van az irodalomtörténetben Gárdonyi Gézának. Nem tartozott egyetlen iskolához, és ő maga sem volt akkora hatással, hogy iskolát teremtsen. Két világot kötött össze úgy, hogy az egyikhez már, a másikhoz még nem tartozott. Az egyiket meghaladta, a másikat nem ért(ett)e meg. A 19. századból hozta magával a romantikát és az anekdotázó kedvet, de túllépett Jókain és Mikszáthon. A 20. századi naturalizmus és realizmus megjelent nála, de nem olyan sötét színekkel, mint barátjánál, Bródynál – aki A bor sikerén felbuzdulva írta meg A dadát és A tanítónőt – vagy Móricznál. A lélekábrázolásra nagy hangsúlyt fektetett, de az ő karakterei mélyebben gyökereztek a természetben, nem voltak annyira rebbenékenyek, mint Kosztolányi alakjai.
A név rejtélye
Az Agárdpusztán született Ziegler Géza néven, írói nevét a