Családi indíttatásból mentél a Műszaki Egyetemre?
Valamelyest. Kaposváron születtem, édesanyám matematikatanár volt, én pedig matematika–fizika szakos gimnáziumban érettségiztem. Az alap tehát adott volt. Akkoriban is zenéltem, nyolc évig hegedülni tanultam. Nem gondoltam, hogy pályát fogok módosítani, igen komolyan vettem az egyetemi tanulmányaimat. Városépítészet szakon diplomáztam, és az egyetemen nagyszerű barátokat szereztem. Neves és befutott építészek is vannak köztük, ma is tartom velük a kapcsolatot. Néhány napja épp a hetvenedik születésnapom alkalmából találkoztunk. Az építész pálya annyiban kötődik a zenéléshez, hogy abszolút humán és kreatív erényeket kíván – érdekelt ez is. De menet közben észrevettem, hogy amit az építész elképzel, és ami megvalósul, aközött sok állomás van, a vízió pedig sok helyen változhat – és változik is. Ettől idegenkedtem. A zenélés és főleg a gitár esetében egész más a helyzet. A gitáros és a hangszere között nincs senki és semmi. Ez kicsit kockázatos, de megvan a szépsége.
Úgy emlékszem, hogy Horváth Kornél ütős azt mesélte, te hívtad meg abba a különleges együttesbe, amit még az egyetemen alapítottál.