Best WordPress Hosting
 

Úgy ébredtem, hogy dobolni akarok

Az eddigi díjaid – Emerton, Fonogram és Arany Dobverő – mellé az év könnyűzeneszerzőjeként idén harmadszorra kaptad meg az Artisjus-díjat, augusztusban pedig munkásságod elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vettél át. Nemcsak a közönségtől, hanem a szakmától is sok visszajelzést kapsz.

Nagyon örülök, hogy ezek kivétel nélkül szakmai díjak, szakmai bizottság ítéli oda őket. Megtisztelő, hogy felfigyelnek a munkásságomra. Termékeny év volt a tavalyi, talán ennek elismeréseként érdemeltem ki a díjakat. A könnyűzeneszerzői díjat két olyan album megírásáért kaptam, amelyek nagyon fontosak számomra. 2022-ben írtam és hangszereltem egy big band lemezt, amelyet a Modern Art Orchestrával vettünk föl, és kiadtuk a Fusio Group harmincéves jubileumi albumát. Ebből a díjból csak egyet ítélnek oda minden évben. Kivételes, hogy könnyűzenei díj jazz-zenészhez kerül. És szerintem ez jót tesz a műfajnak, mert talán így azok is felfigyelnek a zenéinkre, akik egyébként nem hallgatják ezt a műfajt.

Az állami kitüntetésen nagyon meglepődtem; úgy tudom, hogy dobos még nem kapott ilyen díjat Magyarországon. Nem gondolom, hogy ezt az ország legjobb dobosának ítélik oda, talán inkább az elmúlt évtizedekben végzett munkámat értékelték vele. Közel háromszáz lemezen játszottam, 2000 óta tanítok intézményes keretek között. Aktívan taposom a saját utamat és viszem tovább az elképzeléseimet. De nem dőlök hátra, és nem érzem ettől a díjtól többnek magam; ugyanúgy dolgozom tovább, mint eddig. A díjak csak következmények. De erőt és lendületet adnak; jóleső érzés, hogy elismerik, amin évtizedek óta dolgozom.

„Úgy éltem meg, hogy a szerencse fia vagyok” – László Attila csaknem fél évszázada a pódiumon

Családi indíttatásból mentél a Műszaki Egyetemre?

Valamelyest. Kaposváron születtem, édesanyám matematikatanár volt, én pedig matematika–fizika szakos gimnáziumban érettségiztem. Az alap tehát adott volt. Akkoriban is zenéltem, nyolc évig hegedülni tanultam. Nem gondoltam, hogy pályát fogok módosítani, igen komolyan vettem az egyetemi tanulmányaimat. Városépítészet szakon diplomáztam, és az egyetemen nagyszerű barátokat szereztem. Neves és befutott építészek is vannak köztük, ma is tartom velük a kapcsolatot. Néhány napja épp a hetvenedik születésnapom alkalmából találkoztunk. Az építész pálya annyiban kötődik a zenéléshez, hogy abszolút humán és kreatív erényeket kíván – érdekelt ez is. De menet közben észrevettem, hogy amit az építész elképzel, és ami megvalósul, aközött sok állomás van, a vízió pedig sok helyen változhat – és változik is. Ettől idegenkedtem. A zenélés és főleg a gitár esetében egész más a helyzet. A gitáros és a hangszere között nincs senki és semmi. Ez kicsit kockázatos, de megvan a szépsége.

Úgy emlékszem, hogy Horváth Kornél ütős azt mesélte, te hívtad meg abba a különleges együttesbe, amit még az egyetemen alapítottál.