Best WordPress Hosting
 

A Chopin-útlevél zongorát fejlesztő magyar tulajdonosa

Zenész családban született Vácon: apja, Bogányi Tibor a váci Harmónia Kórus alapítója és vezetője, feleségével együtt zenetanár volt. Testvérei szintén nemzetközi hírű muzsikusok: Bernadett fuvolaművész, Tibor karmester és csellóművész, Bence fagottművész. A család évekig élt Finnországban, amelyet a testvérek második otthonuknak tekintenek.

Bogányi Gergely négyéves korában kezdett zongorázni a váci zeneiskolában, hatévesen különdíjasa volt a nyíregyházi Országos Zongoraversenynek, amelyet három évvel később meg is nyert. Tízéves korától a Zeneakadémia különleges tehetségeknek fenntartott osztályában tanulhatott. Az itt folytatott tanulmányai mellett a helsinki Sibelius Akadémián Matti Raekallioo, az itt kapott ösztöndíjjal az amerikai Indiana Egyetemen Sebők György növendéke is volt, mesterkurzusokon vett részt többek között Rados Ferenc, Murray Perahia és Schiff András vezetésével. A pianisták közül elsősorban a francia Alfred Cortot, az orosz Szergej Rahmanyinov és Bartók Béla felvételei gyakoroltak rá nagy hatást.

A zenei közéletbe 1996-ban robbant be, amikor megnyerte a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt. Három évvel később különleges vállalkozással hívta fel magára a figyelmet: nem mindennapi technikai tudásról és állóképességről tanúságot téve szünet nélkül játszotta el Liszt Ferenc rendkívül nehéz Transzcendens etűdjeit. Tíz évvel később a Müpa hangversenytermében előadásában ismét egy este alatt hangzottak el Liszt Transzcendens etűdjei, a kritika szerint ekkorra az ifjonti erőpróba túlzásait a művészi érettség váltotta fel. 2001-ben egyéves koncertturné keretében játszotta el Chopin összes zongoraművét, majd erre vállalkozott Mexikóban és az Egyesült Államokban is, a 2010-es nemzetközi Chopin-évben pedig két nap alatt tíz koncerten a lengyel zeneszerző összes szólózongorára írt művét megszólaltatta.

„Úgy éltem meg, hogy a szerencse fia vagyok” – László Attila csaknem fél évszázada a pódiumon

Családi indíttatásból mentél a Műszaki Egyetemre?

Valamelyest. Kaposváron születtem, édesanyám matematikatanár volt, én pedig matematika–fizika szakos gimnáziumban érettségiztem. Az alap tehát adott volt. Akkoriban is zenéltem, nyolc évig hegedülni tanultam. Nem gondoltam, hogy pályát fogok módosítani, igen komolyan vettem az egyetemi tanulmányaimat. Városépítészet szakon diplomáztam, és az egyetemen nagyszerű barátokat szereztem. Neves és befutott építészek is vannak köztük, ma is tartom velük a kapcsolatot. Néhány napja épp a hetvenedik születésnapom alkalmából találkoztunk. Az építész pálya annyiban kötődik a zenéléshez, hogy abszolút humán és kreatív erényeket kíván – érdekelt ez is. De menet közben észrevettem, hogy amit az építész elképzel, és ami megvalósul, aközött sok állomás van, a vízió pedig sok helyen változhat – és változik is. Ettől idegenkedtem. A zenélés és főleg a gitár esetében egész más a helyzet. A gitáros és a hangszere között nincs senki és semmi. Ez kicsit kockázatos, de megvan a szépsége.

Úgy emlékszem, hogy Horváth Kornél ütős azt mesélte, te hívtad meg abba a különleges együttesbe, amit még az egyetemen alapítottál.

Pénteki kultúrrandi Radnóti Róza zongoraművésszel, a Kamara-Kör alapítójával

Támogató és inspiráló művészcsaládból származol.

Anyukám textiltervező, apukám belsőépítész; csodálatos, tartalmas gyerekkort köszönhetek nekik. Nagyon aktív életet élnek; kiskorom óta a mindennapjaink része, hogy kiállításokat, koncerteket, kultúreseményeket szerveznek, csodálatos alkotóközeg alakult ki körülöttük. Ilyen kezdet után nem is tudnám az életemet művészet nélkül elképzelni!

Már négy-öt évesen is vonzott a zongora. Szerinted miért éppen ez a hangszer keltette fel az érdeklődésed? Felnőtt fejjel mit szeretsz benne a legjobban?

Tradíció, innováció és szabadság a Bartók Konziban

Hogyan talált egymásra a két intézmény?

Teljesen véletlenül találkoztunk a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójával, dr. Toronyi Zsuzsannával egy innovációs megbeszélésen, de ahogy elkezdtünk beszélgetni, hamar eljutottunk oda, hogy érdemes lenne kihasználni az intézményeink közti szinergiákat. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy a zene hozott össze minket, mert az igazgató asszony kiválóan zongorázik. Ez a találkozás májusban történt, a szeptemberig tartó időszakban tartott a fölkészülés a két intézmény részéről, a kiállításnyitó koncertet követő további eseményeket pedig hamarosan konkretizáljuk.

A terveinkben szerepel az, hogy a múzeum képzőművészeti gyűjteményéből, festményeiből, szobraiból, kisplasztikáiból inspirálódva írnak zeneműveket a diákok és a tanár kollégák. 400 diákunk és 160 fős a tanári karunk van, akik nem csupán zenei tehetséggel rendelkeznek, van köztük például író is, aki zenés felolvasóestet tart majd a múzeumban. Jövőre a holokauszt évfordulójához kapcsolódva több olyan projekten is gondolkodunk, amellyel méltó módon tudunk megemlékezni a zenész és a nem zenész áldozatokról.

Közép-európai Zenetörténeti Kutatócsoport alakult a Zeneakadémián

A Péteri Lóránt vezette Zenetudományi Tanszéken megalakult Közép-európai Zenetörténeti Kutatócsoport főbb témái kiterjednek azokra a jelenségekre, amelyek a magyar nyelvi kultúrához, az egykori Magyar Királysághoz, az egykori Habsburg Birodalomhoz, a szovjet befolyás alatt álló Kelet-Közép-Európához és mindezen történelmi időszak, összesen mintegy három és fél évszázad különböző német nyelvű országaihoz kapcsolódnak. A Zeneakadémia idei, hegedűsöknek meghirdetett Bartók Világversenyének eseményeként „Rethinking Central European Music” címmel megtartotta első nemzetközi konferenciáját is a kutatócsoport, Belinszky Anna, Fazekas Gergely és Péteri Lóránt, a tanszék munkatársai szervezésében. 

A rendezvény a zenetudomány különböző területeiről olyan előadásokat sorakoztatott föl, amelyek Közép-Európához kapcsolódnak. Rangos magyar és európai szakemberek mutatták be kutatásaikat, felölelve az elmúlt 200 év zenei jelenségeinek széles skáláját, hangsúlyosan Mahler, Bartók, Dohnányi és Kurtág munkásságát, továbbá egyének, közösségek és intézmények változatos zenei tevékenységét. 

A konferencián a közép-európai identitás lehetséges zenei dimenzióinak megvitatására is sor került. A közép-európai zenetörténet újragondolását segítette elő, hogy a konferencián többen hivatkoztak más művészeti ágakra. 

Berlinben élő moldáv hegedűs nyerte az idei Bartók Világversenyt, Kelemen Gáspár különdíjas

A testület két különdíjat is odaítélt. A verseny repertoárján szereplő, a tavalyi zeneszerző fordulóban díjazott kortárs művek legjobb előadásáért járó, 2000 eurós elismerést is Lilia Pocitari vehette át a szerb Veljko Nenadić kompozíciója, az Impromptu és Perpetuum Mobile tolmácsolásáért, míg a legjobb Bartók-interpretációért járó, szintén 2000 eurós kitüntetést Kelemen Gáspár kapta.

A verseny partnereinek felajánlásai révén számos további különdíj is gazdára talált. A három dobogós közül Lilia Pocitari fellépési lehetőséget kapott a Budafoki Dohnányi Zenekartól, a Concerto Budapesttől és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarától a 2024–2025-ös szezonban, illetve a Magyar Állami Operaháztól is, Szeki Tomotaka a Pannon Filharmonikusok meghívását és Fidelio Fortissimo médiacsomagját nyerte el, míg Maya Alexandra Kasprzak a Magyar Zene Háza és a Müpa koncertmeghívását vehette át. A további döntősök közül Lorenz Karls a Bartók Emlékház és a Zeneakadémia kamarahangversenyre szóló felkérését kapta, Kelemen Gáspár pedig a Bartók Rádió, a Magyar Zene Háza, a Nemzeti Filharmonikusok, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Zemplén Fesztivál meghívását, valamint a Papageno médiacsomagját.

A Zeneakadémia Nagytermében szombaton megtartott döntőkben Sibelius, Beethoven, Brahms, illetve Csajkovszkij egy-egy versenyművét játszották a továbbjutottak Kovács János vezényletével, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével. A világszerte elismert tagokból álló nemzetközi zsűri tagjai, valamint a különdíjakat felajánló partnerek ezt követően határoztak a díjakról, amelyeket a másnapi gálakoncerten hirdettek ki és adtak át.

Kelemen Gáspár döntős a Bartók Világversenyen

Az elődöntőből továbbjutó 12 középdöntős közül a rangos nemzetközi zsűri szavazatai alapján a két nagyzenekari döntőben a svéd-osztrák Lorenz Karls, a német-lengyel-japán Maya Alexandra Kasprzak, a magyar Kelemen Gáspár, a cseh Krystof Kohout, a moldáv Lilia Pocitari és a japán Szeki Tomotaka állhat pódiumra. A versenyzők választhatnak, hogy Bartók 1. vagy 2., Mendelssohn e-moll, Beethoven, Brahms és Csajkovszkij D-dúr, illetve Sibelius d-moll hegedűversenye közül melyiket adják elő. A díjazottak névsora a vasárnapi gálaesten derül majd ki, amelyen a helyezettek ismét megmutatják tudásukat. Mindkét napon a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséri a szólistákat Kovács János vezényletével.

A szombaton 15 órakor és 19 órakor kezdődő döntőkre, valamint a másnapi díjkiosztó gálára még kaphatók belépőjegyek, a fellépők műsora pedig a verseny, illetve a Zeneakadémia honlapján is megtekinthető.

Az elő- és középdöntő kötelező repertoárjában Bartók és Bach legfontosabb hegedűre írt darabjai szerepelnek, valamint választhatóként mások mellett Paganini, Ravel, Saint-Saëns, Schubert, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, Prokofjev, Brahms, Debussy, Lutoslawski és Stravinsky alkotásai. Ezeken felül a megmérettetés tavalyi zeneszerzés versenyének első és második helyezett művei közül kellett a versenyzőknek eljátszaniuk egyet. Ezek a szerb Veljko Nenadić kompozíciója, az Impromptu és Perpetuum Mobile, illetve Thomas Kornél műve, a Fun-tasto: Reflexió és Életöröm. 

Nyilvános Keller András rektori pályázata

A rektori pályázatom határidőre benyújtottam. Azért döntöttem a nyilvánosságra hozatala mellett, mert szeretném megelőzni a találgatásokat. Lehetőséget kívánok adni arra, hogy ne pusztán prekoncepciók, álhírek és feltételezések alapján alkossanak véleményt terveimről, hanem annak tartalmát megismerve pontos képet kapjon a közvélemény elképzeléseimről.

A pályázat itt olvasható.

A Zeneakadémia magyar kultúrában betöltött szerepe jóval meghaladja egy oktatási intézmény feladatait és kereteit, meghatározó szerepet tölt be az egész ország kultúrája és műveltsége szempontjából. A kodályi eszméket kiemelten fontosnak tartom a magyar közélet és az egész zeneélet tekintetében, ezért rektori pályázatomhoz Kodály Zoltán 1953-ban a Zeneakadémián elmondott „Ki a jó zenész?” című beszéde adta az iránytűt, melynek elején Kodály így ír a Zeneakadémiáról:

„Nem a kapitány fedezi fel Amerikát, hanem a teljes legénység, együtt” – Tóth Péter is pályázik a Zeneakadémia rektori székére

Egyet biztosan tudunk, Dr. Tóth Péter érdemes művész, Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia zenei tagozatának vezetője, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának egyetemi tanára és általános dékánhelyettese leadta pályázatát.

Könnyű volt önt „táncba vinni”?

Nagyon-nagyon nehezen adtam be a derekamat. Tudom, a pályázók mindig úgy kezdik, hogy sokan megkeresték őket, és ez valószínűleg mindig igaz is. A kérdés csak az, hogy mennyi a sok? Öt ember? Tíz ember? Mindegy is. Sokkal fontosabb, hogy kik ezek az emberek. Mindenesetre – bár nyilván hízelgett a hiúságomnak – rendkívül sokára szántam el magam. Már fél évvel ezelőtt is kaptam megkereséseket, amiket határozottan visszautasítottam, hiszen meggyőződésem, hogy egy rektorválasztás alapvetően az adott egyetem belügye kell legyen. Talán hihetetlen, de még két héttel ezelőtt is azt javasoltam a felém bizalommal lévő vezető oktatóknak, hogy próbáljanak valaki mást találni, lehetőleg a saját köreikből. Amennyire tudom, ezt becsülettel meg is tették, de nem igazán találtak olyan jelöltet, aki minden kritériumnak megfelel és vállalta volna a feladatot. Ezek után úgy éreztem, most már nem tehetem meg, hogy kibújok egy ilyen felkérés alól, hiszen a Zeneakadémia rektorának lenni – ha csak pár percig és csak gondolatban – mégiscsak a zenész szakma legmagasabb elismerése, és lehetőségem lenne megvalósítani jobbító szándékú elképzeléseimet, amelyekről a szakmában sokat beszéltünk, egyeztettünk az elmúlt évek alatt, de melyek irányába nem történt valódi előrelépés. Mérlegeltem a követelményeket, és arra jutottam, hogy megfelelek a pályázati kiírásnak.

Lehetne-e rektor Liszt Ferenc a mai Zeneakadémián? – Két vélemény a rektorválasztásról

„Rendszerszinten van probléma”

Az egész zeneoktatási intézményrendszert kéne rendbe tenni, hogy a Zeneakadémia ismét szárnyalni tudjon. Pozitív fordulatra van szükség – állítja Bolyki György. A zenész, producer, a Bolyki Brothers tagja, Kaposfest társalapítója, igazgatója, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar igazgatója, jelenleg a tehetséges fiatal zenészeket felkaroló Szikra Projekt vezetője erről a zeneakadémiai rektorválasztással kapcsolatban beszélt a Magyar Nemzetnek.

„Az ötvenes éveim elején járok, és az én generációm még úgy nőtt fel, hogy Magyarországra mindenki zenei nagyhatalomként tekintett. A magyar zenészeket világszerte megsüvegelték, és a Zeneakadémiának – akkor még főiskolának – nagyon jó volt a híre. Aztán az elmúlt harminc évben sok minden megváltozott. Szeretjük magunkról továbbra is azt gondolni és mondani, hogy zenei nagyhatalom vagyunk, de ez a státus mára elkopott. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kiváló szólistáink, produkcióink, de a magyar klasszikus zene jelenléte a világban napjainkban teljesen más szinten van, mint akkor volt. Ezzel párhuzamosan megváltozott a Zeneakadémia helyzete is, melynek kimagasló eredményeit a közpénzből finanszírozott, világszinten egyedülálló képzési rendszer biztosította: hat év alapfokú zeneiskola, négy év középfokú konzervatórium, majd öt év Zeneakadémia.

„A Zeneakadémiának is szüksége van arra, hogy minél több és jobb pályázat – azaz gondolat és jövőkép – közül választhasson”

Az 1990-ben alapított Magyar Zenei Tanács közel félszáz tagszervezetén keresztül a teljes hazai zenei szektort képviseli a zeneiskoláktól a hangversenyrendezőkön át a nagy állami intézményekig és forprofit szereplőkig. Az Európai és a Nemzetközi Zenei Tanács teljes jogú tagjaként segíti a hazai szereplők nemzetközi kapcsolódásait és részt vesz a zenei szektor szabályozói környezetének alakításában.

A Magyar Zenei Tanács közleménye:

„A Magyar Zenei Tanács elnöksége üdvözli Csák János miniszter döntését, hogy visszavonja a Zeneakadémia rektori pályázatát. Bízunk abban, hogy az új pályázat már a zeneművészet egyetlen területét sem fogja diszkriminálni – ez nemcsak az európai gyakorlatban lenne példátlan, de egyértelműen károsan hatna az új rektor egyetemen belüli elfogadottságára is.