Best WordPress Hosting
 

Ahol az E.T.-t is síri csendben nézik – Exkluzív interjú Kurta Nikével a cannes-i filmfesztiválról

A cannes-i filmfesztiválon láttad először a Hajszálrepedést. Hogy tetszett?

Nagyon élveztem, hogy el tudom engedni a kritikus, önreflektív nézőpontot és a történet hatása alá kerülhetek. Az alakításom bírálata helyett a filmet figyeltem. Izgalmas volt követni, hogy egy párkapcsolati krízisről mesélő helyzet hogyan nyílik ki egy univerzálisabb, egzisztenciális kérdést boncoló, létszorongást vizsgáló narratíva felé. Elképesztően büszke vagyok magunkra! Nagy öröm egy ilyen színvonalú filmmel részt venni egy ilyen színvonalú filmfesztiválon.

A film egy szakítástörténetet mutat be. Milyen lelki folyamaton mentél keresztül a forgatások során?

Mindenáron mesélni – Interjú Szelestey Bianka rendezővel

Hogy tisztult ki, hogy filmezéssel szeretnél foglalkozni?

Nem egy konkrét pillanatról tudok beszélni, inkább folyamatnak nevezném. Gyerekként is érdekelt a vizualitás, az oviban is rajzoltam délutáni alvás helyett. Sokáig inkább képzőművészeti irány volt a fejemben. A szüleim elképesztő mennyiségű mesekönyvet, regényt olvastak fel nekem, apukám esténként diafilmeken vetített Grimm-meséket. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy kialakult bennem a mesemondás iránti vágy.

Egy időszakban sokat utaztam a nagymamámmal, és ezek az utazások azzal teltek, hogy meséket szőttem mindenféléről. Eleinte a mamámnak mondtam el ezeket, aztán egy idő után mindenkinek, aki egy fülkében utazott velünk a vonaton. Ez az erős mesélési inger később novellaírásban manifesztálódott, aztán a gimnáziumban elkezdtem színjátszókörbe járni. Akkor azt gondoltam, színész leszek, de egyre inkább körvonalazódott, hogy az érdekel, képekben hogy mesélnék el egy adott történetet – így volt ez már a mesélés, írás, aztán a színpadi játék során is. Ezek löktek ebbe az irányba, nem tudom ezt egy momentumra visszavezetni, hatott rám minden, ami körülvett.