Best WordPress Hosting
 

Örvénylő csend és állandó jelenlét – Interjú Gyémánt Bálint gitárossal

A hamarosan érkező lemezed, melyet a saját trióddal adsz ki Vortex of Silence címmel, a német Jazzhaus Records gondozásában kerül majd a polcokra. A külföldi kiadás, úgy sejtem, nem független attól a ténytől, hogy Harcsa Veronikával közös zenekarotok egészen az első kiadványtól fogva német illetőségű kiadóknál jelentette meg az anyagait – előbb a Traumton vállalta a kiadást, majd legutóbbi lemezetek, a 2022-es About Time pedig már úgyszint a Jazzhaus katalógusában kapott helyet. Hogyan alakult ki nálatok a németországi kapcsolat?

Veronika ötletével kezdődött minden. Mikor elkezdtünk együtt kompozíción, saját lemezanyagon gondolkozni, még nem volt tervben a külföld felé való nyitás. Azonban mikor elkészültünk az első albumunkkal, nem tudtuk, kihez forduljunk a kiadás ügyében. Így, mivel korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy külföldön sem lenne reménytelen a helyzetünk, Veronika elkezdett „házalni” az anyagainkkal. Utánanézett, hogy a kedvenc zenekaraink merre szoktak játszani, hol adnak ki lemezt Németországban. Aztán egyszer talált egy cikket, amely tíz jazzkiadót szedett listába – mind a tíznek el is küldte a felvételeinket. Természetesen egyiktől sem kaptunk választ az első körben, sem a másodikban. Harmadik próbálkozásra viszont a Traumtontól Stefanie Marcus válaszolt Varonikának, hogy érdekelné az anyagunk, és hogy mikor jár legközelebb Berlinben, mert szeretne személyesen is találkozni. Veronika másnap délelőtt a német fővárosba repült, délben már hívott engem, hogy: „Nem fogod elhinni, de van német kiadónk!”

Ez mennyiben alapozta meg a külföldi, szűkebben a németországi vagy nyugat-európai lehetőségeiteket? Tényleg sokat tud számítani egy ilyen rajt, vagy inkább csak a térségbeli zenészek által hangoztatott-éltetett mítosz, hogy ezzel dobbanthat igazán nagyot a világ közönsége felé egy projekt?

Egy pár hangnyi varázslat, egy pár hangnyi Sjón – Az izlandi író életművéről Björk dalaival

A PesText programja idén is bővelkedik nemzetközileg ismert nevekben, az orosz származású Vlagyimir Szorokintól – aki a kortárs orosz irodalom egyik legjelentősebb alkotója – Max Porteren át – aki 2016-ban A bánat egy tollas állat című regényével vált híressé – Marie Aubert-ig, aki pedig a norvég írókat képviseli majd a fesztiválon. Ám összművészeti tevékenysége és hírneve révén még közülük is kiemelkedik

Sigurjón Birgir Sigurðsson, művésznevén Sjón, a szürrealista költészet és regényirodalom nagyágyúja.

Amikor szeptember 30-án fellép, az a PesText egyik fénypontja lesz. Érkezését beharangozandó igazi rocksztárként hivatkoznak rá – ez a kifejezés a legtöbb irodalmi személyiség esetében túlzás lenne, ám rá valóban nehéz volna jobb jelzőt találni. Költői és írói tevékenységén túlmenően dolgozott már együtt Lars von Trierrel, és Robert Eggers idén a mozikba került, Az Északi című filmjének társ-forgatókönyvírója volt. Rocksztári minőségét már az 1980-as években megalapozta, egyedi szereplője az izlandi könnyűzenei életnek. Tinédzserkorában Björkkel alapított kétszemélyes zenekart Rocka Rocka Drum néven, és a későbbiekben is többször működtek együtt,

Sjón, az izlandi fenegyerek a PesText esten

S jön majd Sjón

A Három Holló elnevezésű irodalmi kávéház nem veszített bájából a pár évvel ezelőtti megnyitója után sem. A viszonylag nagy és tágas fogadótérben mindig azt érzem, hogy a legkisebb enteriőr-tartozékok is harmonikusan illeszkednek a hely szellemiségéhez. Legyenek adys dolgok vagy nem adys dolgok, friss virágok vagy beszakadt borítójú földgömblámpa-testek, akár kiállítófalra akasztott street art képek.

Viszonylag sokan álldogálnak már bent, amikor csurom vizesen, kapucnis esőpelerinünkbe bonyolódva mi is megérkezünk az érdeklődők közé. A jeges zuhé valahogy passzol is egy hideg világból érkező művész imázsához, a lenti nagyterem nézőtere, úgy fest, szépen lassan megtelik.