Mit vártál gyerekként leginkább a karácsonyban?
A szenteste élményét. Minden fényes, mindenki együtt van, ajándékok várnak a fa alatt. Mi már hatvan nappal karácsony előtt elkezdtük a készülődést. A lépcsőházban lakó gyerekekkel kitaláltuk, hogy csinálunk egy közös műsort a családjainknak. Heteken keresztül álomvilágban éltünk, nagyon élveztük.
A műsort ti állítottátok össze?
Egy Illinois állambeli kisvárosban született – apai ágon horvát, anyai ágon francia, német, skót és angol vér csörgedezik az ereiben. Tizenévesen folkzenét játszott, tagja volt az iskolai focicsapatnak, végül a színház mellett kötelezte el magát. Egyetemistaként Chicagóban színházat alapított Steppenwolf Theatre néven; a társulatnak színésze, rendezője és díszlettervezője is volt, és itt ismerte meg későbbi feleségét. Hamarosan az off-Broadway színházaiban léphetett fel, harmincéves korában megkapta az Obie-díjat, 1985-ben pedig a tévés szakma legnagyobb kitüntetését, az Emmy-díjat vehette át Az ügynök halála című Arthur Miller-dráma televíziós változatáért.
Első jelentős filmszerepét 1984-ben a Hely a szívemben című drámában kapta, amiért rögtön Oscar-díjra jelölték. Ugyanebben az évben szerepelt a Gyilkos mezők című, a vörös khmerek Kambodzsájában játszódó filmben. Első főszerepét 1987-ben Steven Spielberg A nap birodalma című háborús filmdrámájában kapta. A nagy áttörést a következő évben a Stephen Frears rendezte Veszedelmes viszonyok hozta meg számára, ebben az intrikus és cinikus nőcsábász Valmont grófot alakította. Malkovich és a női főszereplő, Michelle Pfeiffer között a valóságban is viszony szövődött, amelyre a színésznek ráment a házassága. Magánéleti válságából a Bernardo Bertolucci rendezte Oltalmazó ég húzta ki: a forgatáson ismerkedett meg második feleségével, akivel immár több mint három évtizede élnek együtt.
A kaméleonnak tartott, sokarcú Malkovich a legkülönfélébb karaktereket öltötte már magára. Leghitelesebb alakításai sokak szerint az „ördögi”, különlegesen neurotikus és megszállott figurák. Volt már szellemileg visszamaradt vándormunkás (Egerek és emberek), az amerikai elnök életére törő pszichotikus bérgyilkos (Célkeresztben – ezért kapta második Oscar-jelölését), egyszerre Dr. Jekyll és Mr. Hyde (A gonosz csábítása). Megszemélyesítette a filmrendező Michelangelo Antonionit (Túl a felhőkön), a festőművész Gustav Klimtet (Klimt), a diplomata Talleyrand-t (a Napóleon című tévésorozatban) és VII. Károly francia királyt (Szent Johanna) is. Szerepelt kosztümös kalandfilmben (A vasálarcos), akciófilmben (Con Air – A fegyencjárat), társadalmi drámában (Elcserélt életek), volt CIA-ügynök (Égető bizonyíték), és játszott vígjátékban (Kubrick menet). Igazi különlegességnek számít a A John Malkovich-menet című szürreális alkotás, amelynek szereplői Malkovich agyában találják magukat (a saját magát alakító színész a filmért elnyerte a New York-i Filmkritikusok díját). A Transformers-akciósorozat harmadik része, illetve a Red és a Red 2 kedvéért a könnyedebb filmes műfajok területére is elkalandozott.
Oravecz Imre a hazai kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. 1972-ben megjelent, Héj című első kötetétől kezdve Tandori Dezső, Orbán Ottó és Petri György mellett a nagy lírai megújulás részese volt. Az idén nyolcvanéves író november 28-án életművének legfontosabb állomásait veszi sorra kollégájával, Szilasi Lászlóval. Az est során Molnár Piroska, Fekete Ernő és Kaszás Gergő színművészek tolmácsolásában hangzanak el Oravecz-részletek, amelyek Balog József zongoraművész játékával egészülnek ki.
A tavalyi év egyik legnagyobb szépirodalmi szenzációja kétségkívül Visky András költő, író, dramaturg nevéhez fűződik. Kitelepítés című remekművében gyerekszemmel ismerjük meg egy szovjet mintára létrehozott román munkatábor hétköznapjait. Regényével nem csupán saját pályája eddigi legkiemelkedőbb alkotását, hanem a kortárs magyar irodalom időtálló, maradandó művét hozta létre. A decemberi Literárium-esten az idén Margó-díjjal jutalmazott szerző azon történeteit ismerhetjük meg, melyek a könyvbe nem kerültek bele – az elhangzottak Hegedűs D. Géza színművész és Darvas Kristóf zongoraművész közreműködésének köszönhetően új megközelítést is kapnak.
2024 első Literárium Extrájában a kortárs magyar kultúra egyik legtermékenyebb alkotópárosa, Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert mutatja be vadonatúj műsorát. Az Időkirakó továbbra is koncert és felolvasószínház keveréke, zenekari versmontázsokkal, az új Grecsó-prózák és a hangszeres zene találkozásával.
A hamarosan érkező lemezed, melyet a saját trióddal adsz ki Vortex of Silence címmel, a német Jazzhaus Records gondozásában kerül majd a polcokra. A külföldi kiadás, úgy sejtem, nem független attól a ténytől, hogy Harcsa Veronikával közös zenekarotok egészen az első kiadványtól fogva német illetőségű kiadóknál jelentette meg az anyagait – előbb a Traumton vállalta a kiadást, majd legutóbbi lemezetek, a 2022-es About Time pedig már úgyszint a Jazzhaus katalógusában kapott helyet. Hogyan alakult ki nálatok a németországi kapcsolat?
Veronika ötletével kezdődött minden. Mikor elkezdtünk együtt kompozíción, saját lemezanyagon gondolkozni, még nem volt tervben a külföld felé való nyitás. Azonban mikor elkészültünk az első albumunkkal, nem tudtuk, kihez forduljunk a kiadás ügyében. Így, mivel korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy külföldön sem lenne reménytelen a helyzetünk, Veronika elkezdett „házalni” az anyagainkkal. Utánanézett, hogy a kedvenc zenekaraink merre szoktak játszani, hol adnak ki lemezt Németországban. Aztán egyszer talált egy cikket, amely tíz jazzkiadót szedett listába – mind a tíznek el is küldte a felvételeinket. Természetesen egyiktől sem kaptunk választ az első körben, sem a másodikban. Harmadik próbálkozásra viszont a Traumtontól Stefanie Marcus válaszolt Varonikának, hogy érdekelné az anyagunk, és hogy mikor jár legközelebb Berlinben, mert szeretne személyesen is találkozni. Veronika másnap délelőtt a német fővárosba repült, délben már hívott engem, hogy: „Nem fogod elhinni, de van német kiadónk!”
Ez mennyiben alapozta meg a külföldi, szűkebben a németországi vagy nyugat-európai lehetőségeiteket? Tényleg sokat tud számítani egy ilyen rajt, vagy inkább csak a térségbeli zenészek által hangoztatott-éltetett mítosz, hogy ezzel dobbanthat igazán nagyot a világ közönsége felé egy projekt?
A Néma – Film – Zene sorozat eseményein klasszikus némafilmek kapnak új értelmezést élő orgonakísérettel. Az első alkalommal a Nosferatut vetítik. Az első esten az Európa legígéretesebb fiatal zenészeit bemutató sorozat, a Rising Stars turnéjának egyik állomásaként látogat el a Müpába Sebastian Heindl orgonaművész. Heindl orgonaimprovizációs játékával a német expresszionizmus klasszikusa, az 1922-es Nosferatu című […]
The post Élő orgonakísérettel támadnak fel a némafilmek a Müpában appeared first on Filmtekercs.hu.
A legkiemelkedőbb előadó-művészeti intézményeket tömörítő Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) kezdeményezésére idén is öt tehetséges zenész mutatkozik be november 10. és 12. között a Müpában.
Az ECHO nemcsak a jövő csillagainak felkutatásában vállal szerepet, de felfedezésük után sem engedi el a művészek kezét: a Rising Stars sorozat 1995 óta Európa legígéretesebb fiatal zenészeit mutatja be a kontinens patinás koncerttermeiben, így minél szélesebb körben megismerheti őket a közönség.
A Rising Stars fellépéssorozatot korosztályának egyik legsokoldalúbb gitárosa, Sean Shibe nyitja meg a Müpában. A harmincegy éves gitáros repertoárjában egyaránt fellelhető a múlt muzsikája és korunk zenei világa: a koncerten többek között Manuel de Falla Debussy-darabja, valamint a brit Thomas Ades Forgotten Dances című műve is hallható lesz.
Gyémánt Bálintnak triója az a zenei játszótér, ahol a legtöbb felelősség hárul rá, és ami teljes mértékben az ő zenei víziójának lenyomata. A megszólaltatásban kiváló muzsikustársai segítenek, Szabó Dániel Ferenc dobokon, Bartók Vince pedig basszusgitáron. A Triónak digitális platformokon és bakeliten is hamarosan megjelenik Vortex of Silence című albuma, melynek debütáló dala a Dancing Dragon.
„Ez a dal mindenképpen kakukktojás a lemezen. Először is azért, mert fizikai formátumban a bakelitlemezre sajnos az anyag hosszúsága miatt már nem fért fel. Így ez csak elektronikus platformokon fog megjelenni. A közönségnek azt szoktam mondani, hogy ez az egyik rádióslágerünk, mivel az egyszerű basszustéma szinte tánczenei hangulatot kelt. Ha teljesen őszinte akarok lenni, a Táncoló Sárkány egyfajta elefánt a porcelánboltban, aki annak ellenére kerül a táncparkettre, hogy ehhez bármi tehetsége lenne. Az oka én magam vagyok. Ez a dal olyan nekem, mint egy önironikus tükörkép” – meséli a zenekarvezető, Gyémánt Bálint.
Az új albumhoz az Operaházban forgattak videósorozatot. A felvételekhez igazán különleges helyszínt szerettek volna találni. „Régi vágyam volt, hogy az Operaházban forgassunk, de álmomban sem gondoltam, hogy megvalósulhat egy ilyen projekt. Az Opera az első hivatalos megkereséstől kezdve hihetetlen nyitott és együttműködő volt. Házon belül több lehetőség is felmerült a forgatásra, de én az első perctől a gyönyörű Vörös Szalonban szerettem volna egy csodálatos, kontrasztos képi világba elhelyezni a zenénket. A forgatásban egyfajta kreatív társként Darvas Bence operatőr vett részt, aki a helyszíni bejárás után megálmodta az összesen három megjelenő videó képi világát.” – emeli ki Bálint.
A Góbé már nagyon sokszor bizonyította, hogy számukra a zenei műfajok egy nagy játszóteret jelentenek, és noha a kiindulási alap mindig a népzene, szívesen merítenek más műfajokból is. Különösen, ha a klasszikus zenei kincsről és Bartók Béláról van szó – a zeneszerző 44 hegedűduóját feldolgozó lemezükért Fonogram-díjat is kaptak –, de több nagylemezükön is tetten érhető a klasszikus zenei hatás vagy akár a konkrét művekre való utalás. Ennek köszönhetően többször leptek már meg bennünket koncerteken is vonósokkal kiegészülve, mint például a zenekar 15. születésnapján, a Müpában. A nagyszabású koncertre a zenekar az elmúlt 15 évből hívott vendégeket, a különleges fellépést pedig rögzítették is, amely hamarosan Góbé 15 – Müpa live címen bakeliten is megjelenik. Most ebből kaphatunk ízelítőt, pontosabban az Azért se című daluk klasszikus átdolgozásából, amelyben az Anima Musicae oktettje csatlakozott a zenekarhoz, a dal pedig Vizeli Máté hangszerelésében szólalt meg.
„Nagy dolog ez a zenekar életében. Először kerül fel a streaming platformokra élő felvételünk. Már a próbákon éreztük, hogy nagyot fog szólni a születésnapunk, szuper vendégekkel és egy jól megszerkesztett műsorral, úgyhogy úgy döntöttünk, felvesszük, aztán meglátjuk, mi lesz belőle” – beszél az új felvétel kapcsán Czupi Áron, a zenekar dobosa. Nos, a felvételekből született a most megjelenő Azért se – live is, amit már csak az október 9-i koncert miatt szerettek volna megmutatni a közönségnek, és ízelítőt adni a hamarosan érkező lemezből.
A MOMKultban a KamaraSzólistákkal természetesen ez a dal is megszólal majd, de a Müpához képest egy egészen más koncertélmény várható, ahol Bartók Béla lesz a középpontban. A KamaraSzólisták egy frissen alapított, fiatal magyar tehetségek alkotta formáció, a Góbé tagjaival még a Zeneakadémiáról ismerik egymást.
Csaknem tíz évvel első magyarországi fellépése után tavaly megjelent harmadik albumának anyagával, Budapestre pedig egy magyar vonóskvintett kíséretében tér vissza Benjamin Clementine. Az And I Have Been a korábbi két lemezhez képest könnyedebbre sikerült – legalábbis a debütáló At Least for Now önéletrajzi ihletésű melodramatikájához, vagy a 2017-es, a menekültválságra rávilágító avantgárd konceptalbumához, az I Tell a Flyhoz képest. Ez nem azt jelenti, hogy habos, cukorpopos slágereket kapunk; a teljes egészében Clementine által írt, hangszerelt és feljátszott album zeneileg kiegyensúlyozottabb és finomabb hangvezetésű, miközben költői érzékenységű szövegei, az élet gazdag szövevényességeiről szóló dalai a korábbiakhoz hasonlóan ellenállnak a kategorizálásnak. Október 30-i koncertjén egy magyar vonósötös kíséri majd.
Míg 2014-ben szólóban jött, szeptember 30-i koncertjére régi zenésztársa, Steve Nieve társaságában érkezik Elvis Costello, aki az európai turnét felvezető sajtótájékoztatóján azt mondta: imádott a magyar fővárosban zenélni, és ígéri, hogy „ennek a show-nak lesz a legnagyobb dinamikai íve, amit valaha csináltunk”.
Elvis Costello. Fotó: Marc Seliger
Gyerekkoromban nem ismertem, és szüleim, nagyszüleim sem használták azt a kifejezést, hogy fenntarthatóság. Nagyszüleim, akik vidéken éltek, és akikkel a nyaraimat együtt tölthettem, mégis a fenntarthatóság alappilléreivel vettek körül engem.
Nagyapám, akitől minden földjét elvették, soha nem vesztette el a termőföld, a természet iránti szeretetét. Nagyszüleim portáján mindent hasznosítottak, a leszedett alma a kamrába a befőttekkel, lekvárral, a szőlő télire a padlásra került, a kis pincében a homokban a boroshordók előtt tárolták a zöldséget, mindent, amit tudtak, maguk termeltek, és nem dobtak ki semmit. Ez magától értetődött, számukra így volt természetes, így volt értelme élni a hétköznapokat. Nagymamám partner volt mindenben, megfejte a tehenet, a tejet feldolgozta, vajat köpült belőle, kenyeret sütött, úgy osztotta be a megtermelt élelmet, hogy kitartson egy évig, a következő betakarításig.
Nagyapám nehezen vette a szocializmusban uralkodó hanyagságot, a rosszul betakarított búzamezőt, az út menti árkokban a lekaszálatlan füvet. Számára érték volt minden, amit a föld megtermelt, amit a természet adott, fájt neki a pazarlás, az oda nem figyelés.
A Müpa estjén a legilletékesebb Márai-kutatók és Olaszország-szakértők részvételével elevenedik meg Márai Sándor itáliai éveinek hangulata. Olvass bele!
Ott van – ezt a szikár címet írták a műsorfüzet címlapjára. Ám belül az üzenet a közönség érzelmeire aspirál, ekként: „A Pannon Filharmonikusok ott van Bach, Beethoven, Bartók, Bruch és az ábécé összes betűjével kezdődő zeneszerző verejtékes és könnyes perceiben, amikor azt a művet a papírra vetette, amit te ebben a pillanatban hallgatsz.”
Öt eltérő karakterű hangversenyt játszunk a 2023–2024-es sorozatban. Az összeállításunk természetesen jellemzi az együttes sokszínű játékkultúráját Beethoventől a kortárs szerzőkig. Az idei tavaszon már túlvagyunk a 135. Müpás koncertünkön, és épp ma jutott eszembe, hogy barokk muzsikát még sosem hoztunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, pedig öt évvel ezelőtt alapítottunk egy barokk kórust, amellyel igen intenzíven dolgozik együtt a PFZ. Nincs most olyan ambíciónk, hogy ez az öt est valamiféle mértanilag hibátlan ívet alkosson, inkább ízelítőt kínálunk a pécsi hétköznapjainkból. A Kodály Központban évadonként mintegy 35 nagyzenekari estet adunk. Ahogy a Müpában időpontot kapunk, aszerint szervezzük ide elő- vagy utójátékként a „hazaiból” a programot. Természetesen törekszünk rá, hogy a zenekar kvalitásait, érdeklődését prezentáljuk itt is.
2024 tavaszán például feltűnik a műsorban a cseh muzsika.
Április 24-én, A Müpa Literárum, kortárs irodalmi sorozatának következő vendége Szijj Ferenc költő lesz.
Szijj Ferenc a rendszerváltás után induló költőnemzedék egyik legfontosabb alakja, aki ritkán hallat magáról és tartózkodik mindenféle magamutogatástól.
1958-ban született, József Attila díjas író, költő és műfordító. A József Attila Tudományegyetemen végzett 1984-ben magyar-német szakon. Tanárként, könyvtárosként dolgozott, 1988 és 1996 között a Nappali ház alapító szerkesztője volt. Első verseskötete, A lassú élet titka 1990-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban, azóta további tizenhárom kötete jelent meg, amelyek között van elbeszéléskötet, mesék és regényszerű prózafolyam is, de a lírai művek vannak többségben. Legutóbbi kötetét, a Ritka eseményeket 2022-ben adta ki a Magvető.
A Müpa Literárium soroztának januári vendége Szvoren Edina író lesz, aki a kortárs magyar novellisztika egyik legismertebb és legeredetibb hangú képviselője. Munkáját számos díjjal ismerték el, többek között 2019-ben Libri Irodalmi Díjat is nyert. „2010-ben megjelent Pertu című novelláskötete feltűnő bemutatkozás; minden egyes szövegén érződik, hogy nem kezdő munkákról van szó, hanem alaposan, a molekulákig menően desztillált prózapárlatokról.” – írja Jánossy Lajos, az est házigazdája. Az est előtt Szvoren Edinát kérdeztük.
Egy író zenepedagógus is. És ezen csodálkozni kell? Hogyan egyezteti össze a hétköznapokban a két hivatást? A tanítás mellett mikor talál időt az írásra?
Azt hiszem, nem kell csodálkozni. Egyrészt viszonylag sok író jön a zene felől, másrészt többen vagyunk, akik nem a jogdíjaikból élnek, és akiknek a valóban nyomorúságos tanári fizetés jelenti az anyagi biztonságot. Sokszor beszéltem már róla, hogy az írást tanítással pihenem ki, a tanítást meg írással, e téren most nem tudok újat mondani. Nincs változás.
A mai magyar irodalom egyik leginkább autonóm alkotója Solymosi Bálint. Akár prózát, akár verset ír, hangvétele egyedi, nem hasonlít senki másra. Nem olvasható és nem érthető könnyen. 2009-ben József Attila díjat kapott, de az olvasók és a kortársak tudatába csak lassan szivárog be. Egyik kritikusa „a magyar irodalom láthatatlan óriásának” nevezte. Az idén 63 esztendős alkotó a Müpa Literárium sorozatának vendége lesz december 12-én. Az irodalmi koncert előtt beszélgettünk vele. Megkérdeztük az est műsorvezetőjét, Jánossy Lajost is, mitől nagy író Solymosi?
– Mikor gondoltál rá, hogy író leszel? Mikor kezdtél el szövegeket alkotni?
– Kora gyerekkoromban. Ez a szövegeimben is fellelhető. A faluban, ahol felnőttem, Szelevényben volt egy atya, aki bibliaismeretet tanított kisgyerekeknek. Meglepő, de a 60-as-70-es években valamiképpen ez megengedett volt. Följártunk hozzá a plébániára, volt ott neki egy csodálatos Remington írógépe. Én már 9-10 éves koromban verseltem. Szerelmes verseket írtam egyrészt, másrészt képregényt írtunk a barátaimmal. Párhuzamosan jött a képalkotás, tehát a rajz, és az, hogy kísérőként mondatokat, szövegeket írjak le. Szóval ide tehető a kezdet, a korai 8-10 éves korra. A minták az indiánregények, a képregények és Verne Gyula alkotásai voltak. Valami miatt mondatokat kellett írnom. Ráadásul ez a katolikus pap a gyerekeknek hittanóra után Beatlest mutatott.
Egy utazó éles pillantása – Solymosi Bálint estje, 2022. december 12., Üvegterem, Literárium – Kortárs írók a Müpában
A kortárs magyar szépirodalom kivételesen autonóm szerzője, Solymosi Bálint lesz a Müpa Literárium-estjeinek decemberi vendége, aki legutóbbi kötetének alcímét idézve utazóként követi és rögzíti világunk történéseit.
Alkotói hitvallása szerint Solymosi Bálint úgy tekint életének élményanyagára, hogy abból soha nem kíván hasznosítani semmit – ennek ellenére, vagy éppen ezért, regényei és verseskötetei (köztük a legutóbbiak, a Vakrepülés című regény és A Rózsafüzér Királynője című verseskönyv) erősen táplálkoznak szerzőjük minden bizonnyal megélt, de nem közvetlenül a művekbe átemelt tapasztalataiból. Solymosi Bálint egyaránt kutatja a lélek mélységeit és közelmúltunk társadalmának mozgatórugóit; az emberi kapcsolatok, generációk perspektívái érdeklik, az utóbbiakról, a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúságát meghatározó művészeti hatásokról ad egészen pontos és egyúttal szomorú látleletet a Vakrepülés című regény.