Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem,mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.
Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.
Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.