Régebben úgy véltem, hogy felesleges egy könyv borítójáról írni, mert nem az határozza meg a könyvet és egy fantasztikusan jól sikerült borító néha félrevezethet, esetleg nem azt kapjuk, mint amit az alapján várnánk, esetleg túl nagy elvárásokkal indulunk neki a könyvnek és a végén kicsit csalódottan tesszük le, mert szerintünk a borító mást ígért.
Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.
A Család a dombon című könyvvel éppen így jártam én is. Már kölcsönzés után, szinte kifelé tartottam a könyvtárból, amikor az újdonságok polcán megpillantottam ezt a színes, hangulatos, vidám, tele élettel borítót, a címe is megtetszett, a fülszöveg is kedvemre való volt, így ismét beálltam a sorba, ugyanis, mióta a könyvtárak nyitvatartási idejét korlátozták, előfordul, hogy sor áll a kölcsönzőpultnál, bármennyire találékonyak, gyorsak és ügyesek a könyvtáros hölgyek. De a könyvtárban én még sorban állni is szeretek. Szeretem nézni, hogy milyen könyveket kölcsönöznek ki az emberek, vagy éppen miket hoznak vissza.