Amikor a próféták jövendölései és úgy általában a Bibliának a jövőhöz való viszonya ügyében szeretnénk tisztán látni, érdemes Jónás Babitsot megihlető, legendás alakját tanulmányozni. Ő volt ugyanis az, akinek a jóslata nem vált be, és emiatt megsértődött, a bűnös Ninive pedig megmenekült. Ez arra a szigorú elvre világít rá, hogy a jövő ura az Isten, a jövő titok, a próféták pedig nem jövendőmondók. Az ember régi vágya, hogy a jövőbe lásson, de mindenestül felforgatná az életünket, ha ez valóra válhatna, gondoljunk csak az időutazós filmek galibáira. A jövőre vonatkozó homály jótékony, és noha valamilyen képzetünk mindannyiunknak van az életünk és a világ sorsának alakulásáról, mi magunk pedig soha nem riadunk vissza egy kis jósolgatástól, ugyanennek égi pecséttel ellátott változata lefegyverző lenne, és idegen mindattól, ami az életünk menetét, a terveinket jellemzi.
Jónás, lám, jósolt, de aztán azzal kellett szembesülnie, hogy csupán eszköz Isten kezében, aki jóra akarja hajlítani a teremtményei szívét, és ennek érdekében követeket küld hozzájuk az üzenetével. Ez az üzenet pedig pedagógiai. Itt kényes kérdéshez érkezünk, ami Isten igazmondására vonatkozik. Evidensnek tűnik ugyanis, hogy Isten nem hazudhat, vagyis nem ijesztgethet valami nem létezővel csupán azért, hogy azáltal megváltoztasson bennünket. De nem ennyire egyszerű a kérdés, mivel a jövő sok mindentől függ. Például éppen a mi döntéseinktől.
Van egy olyan (extrém) teológiai irányzat, amely szerint Isten kiszolgáltatja magát a mi akaratunknak, vagyis még ő sem tudja előre, ki hogyan fog dönteni, és ennek révén a tetteink csakugyan teljesen szabadok. Jónás története azonban még e téren is informatív lehet, hiszen ő csupán egyvalamit tudott, és az sem úgy volt. Amit tudott, Istentől tudta, aki kilátásba helyezte Ninive pusztulását, ha nem javul meg. És Jónás révén mindent megtett annak érdekében, hogy meg is javuljon. Irgalma azonban később legyőzte az igazságosságát, és ehhez képest nem volt nagy ár Jónás „cserbenhagyása”, megszégyenülése, hiszen ő csak annak a közvetítője volt, amit Isten akart. Azt pedig, hogy ő mit akar, senki sem tudja, csak akinek elárulja. És azt végül Jónás is belátta, hogy ha Isten jó akar lenni, azért ő nem haragudhat rá.