Babits Mihály egykori alkotóhelyét 1961-ben alakították emlékmúzeummá, majd 2008-ban a kiállítást megújították. Olvass bele!
Archívum címkék: Babits Mihály
Kedves apuka, szigorú nagybácsi
Amikor a próféták jövendölései és úgy általában a Bibliának a jövőhöz való viszonya ügyében szeretnénk tisztán látni, érdemes Jónás Babitsot megihlető, legendás alakját tanulmányozni. Ő volt ugyanis az, akinek a jóslata nem vált be, és emiatt megsértődött, a bűnös Ninive pedig megmenekült. Ez arra a szigorú elvre világít rá, hogy a jövő ura az Isten, a jövő titok, a próféták pedig nem jövendőmondók. Az ember régi vágya, hogy a jövőbe lásson, de mindenestül felforgatná az életünket, ha ez valóra válhatna, gondoljunk csak az időutazós filmek galibáira. A jövőre vonatkozó homály jótékony, és noha valamilyen képzetünk mindannyiunknak van az életünk és a világ sorsának alakulásáról, mi magunk pedig soha nem riadunk vissza egy kis jósolgatástól, ugyanennek égi pecséttel ellátott változata lefegyverző lenne, és idegen mindattól, ami az életünk menetét, a terveinket jellemzi.
Jónás, lám, jósolt, de aztán azzal kellett szembesülnie, hogy csupán eszköz Isten kezében, aki jóra akarja hajlítani a teremtményei szívét, és ennek érdekében követeket küld hozzájuk az üzenetével. Ez az üzenet pedig pedagógiai. Itt kényes kérdéshez érkezünk, ami Isten igazmondására vonatkozik. Evidensnek tűnik ugyanis, hogy Isten nem hazudhat, vagyis nem ijesztgethet valami nem létezővel csupán azért, hogy azáltal megváltoztasson bennünket. De nem ennyire egyszerű a kérdés, mivel a jövő sok mindentől függ. Például éppen a mi döntéseinktől.
Van egy olyan (extrém) teológiai irányzat, amely szerint Isten kiszolgáltatja magát a mi akaratunknak, vagyis még ő sem tudja előre, ki hogyan fog dönteni, és ennek révén a tetteink csakugyan teljesen szabadok. Jónás története azonban még e téren is informatív lehet, hiszen ő csupán egyvalamit tudott, és az sem úgy volt. Amit tudott, Istentől tudta, aki kilátásba helyezte Ninive pusztulását, ha nem javul meg. És Jónás révén mindent megtett annak érdekében, hogy meg is javuljon. Irgalma azonban később legyőzte az igazságosságát, és ehhez képest nem volt nagy ár Jónás „cserbenhagyása”, megszégyenülése, hiszen ő csak annak a közvetítője volt, amit Isten akart. Azt pedig, hogy ő mit akar, senki sem tudja, csak akinek elárulja. És azt végül Jónás is belátta, hogy ha Isten jó akar lenni, azért ő nem haragudhat rá.
Hofi Gézától Bajor Giziig – az elmúlt 500 év legszebb ex librisei
Az ex libris alapvető célja kezdetben a könyv tulajdonosának megjelölése volt, így többnyire birtokosának címerét ábrázolta. Olvass bele!
Öntudatos múzsák, halhatatlan művek
Rockenbauer Zoltánnak több publikációja és egy két kiadást is megért könyve, A halandó múzsa – Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese született ebből az érdeklődésből. Őt faggattuk.
Alma Mahler gyönyörű és tehetséges fiatal lány, később a bécsi szalonok nagyasszonya volt, aki csalhatatlan ösztönnel ismerte fel a zseniket. Beléjük szeretett és az ujja köré csavarta, támogatta, menedzselte és alaposan meggyötörte őket. Pazar művek születtek ezekből a nehéz kapcsolatokból. Elképesztő a körülötte férjként, szeretőként vagy kisebb liezonként felbukkanó művészek névsora. Három férje volt, Gustav Mahler, Walter Gropius és Franz Werfel, de évekig tartó viharos kapcsolat fűzte Oskar Kokoschkához, és Gustav Klimt, Alexander Zemlinsky és Alban Berg is a hódításai között szerepelt. Mitől különösen izgalmas az ő sorsa?
Érdekes és sok szempontból szomorú Alma Mahler históriája. Három lányából kettő tragikusan fiatalon halt meg. Rémes volt a sorsa Mahler mellett, önpusztítóan szenvedélyes a viszonya Kokoschkával, kiábrándítóan unalmas az élete Gropiusszal, és meglehetősen bizarr a házassága Werfellel. Ami viszont engem különösen érdekelt benne, az leginkább nem ez, hanem hogy egy ilyen izgalmas nő, aki tele van művészi ambícióval, tehetséges, jól komponál, tud festeni, verseket írni, vajon miért nem tud saját maga művészileg kibontakozni? Részben persze azért, mert a férje nem engedi. Ez az az időszak, amikor a nők még a szavazati jogért küzdenek, vagy hogy családanyaként is dolgozhassanak, olyan munkákat végezhessenek, amit korábban csak a férfiak. De a századfordulón vannak már művésznők, írók, festők, zeneszerzők is, és Alma is művész szeretett volna lenni, de nem sikerült megvalósítania magát. Mindössze másfél tucat dalt komponált, nem is rosszakat, Zemlinsky volt a mestere. Klimtnél tanult festeni, szobrászkodni, szóval a tehetsége mellett még jó tanárai is voltak. De miközben nem lett saját karrierje, remekművekre inspirált olyan zseniális embereket, mint Mahler vagy Kokoschka. Mahler Adagiettója, amely Almának szánt „szerelmes levél”, talán a legnépszerűbb műve, Kokoschka legjobb korszaka is az Alma-szerelem idejére esett. A kettejüket megörökítő festmény, a Szélmenyasszony az expresszionizmus emblematikus alkotása.