A hálaadás ünnepét Amerikában hatalmas tradíciók ölelik. Az ünnep onnan származik, hogy a lakosok a betakarítások után hálát adtak Istennek, amiért jó terménnyel áldotta meg őket. Ez egy mai napig tartó hagyomány lett: minden november negyedik csütörtökén hálát adnak egy bőséges lakoma keretein belül, nemcsak a terményért, de minden egyéb másért, amiért az elmúlt évben hálásak lehetnek. A rendszeres megemlékezést egyébként Franklin D. Roosevelt vezette be és az amerikaiak számára a karácsony mellett az év egyik legkedveltebb ünnepének számít. A nevezetes hálaadási csütörtök egyébként munkaszüneti nap, amely után üzleti akciók és kedvezmények várják az amerikaiakat, illetve ekkor veszi kezdetét a karácsonyra való felkészülés is.
A hálaadás alkalmával a család minden tagja, még a távolabb élők is hazautaznak, hogy egybegyűljenek és együtt elfogyasszák a már jól bevált tradicionális finomságokat. Egyik legnépszerűbb mindközül a pulyka, amely mára már annyira kulcsfontosságú eleme a hálaadásnak, hogy egyesek Pulyka napként is hivatkoznak erre az ünnepélyre. A közkedvelt fogás egy aranybarnára sült, szaftos húsú pulykát tartalmaz, amelyhez híres áfonyaszósz és töltelék is párosul, mindezt krumplipüré és zöldbab kíséretében tálalják. Desszertek között pedig a sütőtök pite éli fénykorát ebben az időszakban.
A pulyka egyébként csak a 19. század fordulóján vált divatos hálaadási étellé. Népszerűségét több okra is vissza lehet vezetni. Először is ebben az időszakban temérdek pulyka állt az amerikaiak rendelkezésére, a kontinens nagy részén bárhol megtalálhatóak voltak, másodszor a pulykák egy családi gazdálkodásban is mindig fellelhetőek, így bármikor könnyedén levághatták őket. A pulykákból a húsukon túl egyéb haszna a gazdáknak amúgy sem származott, hiszen nem termeltek sem tejet, sem tojást. Harmadszor pedig a pulykák óriási mérete tökéletesen megfelelt akár egy nagy család bőséges ellátásához is. Bár Magyarországon a hálaadás nem annyira jelentős ünnep, mint az utána következő karácsonyi időszak, egy izgalmas pulykás ételnek éppen annyira helye van a hazai ünnepi asztalokon, mint a a tengerentúli hálaadásnapi partykon.