Elég volt egyszer belenézni a rettegés földsötét szemébe, ami olyan mély, hogy ha az Antarktiszon állsz, átzuhansz a Déli-Sarkra.
Fehér volt és tiszta a szag. A frissen meszelt mennyezetet nézte, szeme nehezen fogadta be a fényt, ami harsogva cigánykerekezett a térben. Aztán tekintete lassan levándorolt és idegen csempékre lelt lentebb, végigjárta a fájóan fehér paplant, ami elfeledett testét fedte, tekintete belekapaszkodott egy piros pecsétnyomba, ami a kórház nevét hirdette. Majd igyekezett feljebb csúszni a rideg ágyban, s ekkor látta csak, hogy karcsú lábai helyén a semmi tátong.
Megboldogult édesanyja oroszlán-idomár, megbomlott elméjű, édesapja pedig porondmester volt a Fővárosi Nagyciskuszban, mikor idő előtt nyugdíjazták egy kínos eset miatt, amiről senki sem beszél.