Kun Pétert már gyermekként elkezdte érdekelni a honfoglalás kori történelem, és elhatározta, hogy mindenről tudni szeretne, aminek köze van az ősmagyarsághoz, s ha majd felnő, ő is gazdálkodó lesz, mint az ősei. Tizenhét évesen a debreceni kollégiumot járta mongolok után kutatva, elhatározta ugyanis, hogy megtanul mongolul. Embereire akadt, és nemcsak a nyelvet tanulta meg, de pár hónap múlva már Mongóliában találta magát. Később beiratkozott az ELTE Belső-Ázsia tanszékére mongol szakra, majd több hónapos kutatóutakra indult Mongóliába és Kazahsztánba, aminek terméseként 2003-ban megjelent a Szelek szárnyán című könyve. Ezért 2005-ben akadémiai díjat kapott. 2003 és 2013 között egyetemi oktató volt, mára az MTA tudományos munkatársa, négy Európa-bajnoki címe és két ezüstérme van, westernlovas, Angus-marha-tenyésztő, keletkutató, gazdálkodó és két gyermek édesapja.
Kun Péter Tiszacsegei tanyájára korán érkeztünk, hogy mi is részt vehessünk a gulya áthajtásában, ami nem volt kis feladat, hiszen nagyjából ötszáz marhát kellett átterelni a kilométerekkel odébb fekvő legelőre. A távolból olykor mintegy délibábként feltűnő Péter, felesége és barátja segítségével, lóháton terelgette az állatokat, majd a feladat sikeres teljesítése után boldogan ugrott le lova hátáról, hogy beszélgethessünk.
Mesélj egy picit a családodról. Honnan jött a gazdálkodás iránti érdeklődés?