Az Aragónia tartományban fekvő Calandában született 1900. február 22-én. Üzletember apjától, aki 1898-ban a spanyol-amerikai háborúban is harcolt, kalandos természetet örökölt. Zaragozában tanult a jezsuitáknál kiváló eredménnyel, emellett jól sportolt és szépen hegedült. Tizenhét évesen beiratkozott a madridi egyetemre, ahol mérnöknek tanult, később filozófiával és irodalommal foglalkozott, barátságot kötött Salvador Dalí festővel és Federico García Lorca költővel.
1920-ban megalakította az első spanyol filmklubot, kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. Ebben az időszakban ismerkedett meg a freudi pszichoanalízissel és szakított a vallással. Egy későbbi interjújában nem kevés iróniával jelentette ki: „Ateista vagyok, hála istennek.” 1924-ben Párizsban a Filmművészeti Akadémiát látogatta, filmkritikusként, majd rendezőasszisztensként dolgozott a francia avantgárd film egyik kiváló rendezője, Jean Epstein mellett. Megismerkedett a szürrealista mozgalommal, barátságot kötött Louis Aragon költővel és Man Ray dadaista képzőművésszel.
1928-ban Dalíval együtt elkészítette első filmjét, a 16 perces Az andalúziai kutyát, amely a filmművészet egyik első és legjelentősebb szürrealista alkotása.