Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt.
Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.
Közeledik a karácsony, mindketten magányosan készülnek eltölteni New Yorkban, de az élet úgy alakítja a dolgokat, hogy együtt, egymásnak mesélve, néhány közös programmal és vacsorával egyikük sem marad magára karácsonyra, mintegy társaságként egymást kapják ajándékba a sorstól.