Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Amerikai Egyesült Államok

Selyemfiúból vietnami veterán

Közzétette szerző

Jonathan Vincent Voight Yonkersben, New York államban született. Édesanyja német emigránsok gyermeke volt, apai nagyszülei pedig szlovák bevándorlókként érkeztek az Újvilágba. Két fivére közül Wesley, ismertebb nevén Chip Taylor énekes-zeneszerző lett, egyebek mellett ő írta a Wild Thing és az Angel of the Morning című kultikus slágereket.

Voight katolikus neveltetésben részesült és egy katolikus iskolába is járt. Itt kezdett el komolyabban érdeklődni a színészet iránt, miután eljátszotta a The Song of Norway című iskolai színdarab egyik főszerepét. Tanulmányait a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem falai között folytatta, a diploma megszerzése után, 1960-ban színészi álmokat dédelgetve New Yorkba költözött, ahol Sanford Meisner tanította a színészmesterségre.

A Broadwayn 1961-ben debütált A muzsika hangja című musical egyik kisebb szerepében. Először 1965-ben állt a kamera elé a Fearless Frank című filmben, és már harmadik szerepével befutott. A kis költségvetéssel készült, de filmtörténeti mérföldkövet jelentő Éjféli cowboyban egy nagyvárosba utazó, selyemfiú-karrierről álmodozó vidéki fiút alakított, jutalma a legígéretesebb feltörekvő tehetségnek járó Golden Globe- és BAFTA-díj lett, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb főszereplő kategóriában.

PostPin It!

Guillaume Musso: A brooklyni lány

Közzétette szerző

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire – bármennyire is számítok rá, – nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

A lényeg, hogy minden könyvét imádom, van amit nagyon, és ha ahhoz viszonyítok, akkor van, amit kevésbé, de határozottan egy nagyon izgalmas, fantáziadús szerzőnek tartom, akit bárkinek szívesen ajánlok olvasásra.

PostPin It!

Shelby van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Közzétette szerző

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

PostPin It!

Jojo Moyes: Áradó fény

Közzétette szerző

“Ezen a könyvön jobban szerettem dolgozni, mint az összes többin, amit valaha is írtam. Beleszerettem a helybe, az ott élőkbe, aztán magába  a történetbe, amit nagy öröm volt megírni.”

Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van. 

Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.

PostPin It!

Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Közzétette szerző

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

A ház inkább leharcolt kunyhónak nevezhető, a körülmények pedig keménynek és embert próbálónak, nem idillinek, de Ernt bizakodó, Cora és Leni pedig örülnek annak, hogy a férfi új erőre kapott, életkedvvel és reménykedéssel teli.

PostPin It!

Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton

Közzétette szerző

A karácsonyi olvasmányok listámról választottam ezt a könyvet és nagyon jó döntés volt. Több ünnepi témájú könyvet is beszereztem a könyvtárból, az egyiket 50 oldal után előző nap hagytam abba, és egy Debbie Macomber könyvet kezdtem el olvasni utána, de még nem győzött meg az sem teljesen, pedig szeretem Debbie könyveit, általában kellemes, romantikus, jó hangulatú történetek, de ebben az esetben még vannak kétségeim. 

Mindenesetre az 5. sugárúton jól éreztem magam, egy vicces, romantikus történetbe csöppentem, ami csak látszólag volt könnyed,  komoly témákkal is találkoztunk, mellyel szereplőinknek fontos feladatuk van.

Adott egy gasztroblogger lány, Eva, aki a főzés mellett megalapítja barátnőivel közös szolgáltató és rendezvényszervező ügynökségét, a Magic Word-öt. Karácsony közeledtével elvállalja, hogy feldíszíti Lucas Blade, a híres krimiíró legénylakását, míg az távolt tölt néhány napot az otthonától. A megbízó a férfi nagymamája, aki nem szeretné, hogy unokája az elmúlt évekhez hasonlóan sivár lakásban karácsonyozzon. A dekorálás mellett a megbízás mellé tartozik még a férfi hűtőjének feltöltése finom ínyencfalatokkal, ami a lánynak igazán testhezálló feladat.

PostPin It!

Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges élete

Közzétette szerző

“Íme egy sztár, aki végig szélhámosnak érezte magát, egy hétköznapi ember nem mindennapi sármmal és mázlival, aki jóval többre jutott, mint valaha gondolta volna. Őszintén hitte, hogy a vasakaratának, nem holmi őstehetségnek köszönheti sikerét.”

Paul Newman 1986-ban kezdett el dolgozni a memoárján, barátjával Stewart Stern forgatókönyvíróval, aki azt a feladatot kapta Paultól, hogy a családjával és barátaival készítsen szóbeli riportokat, amelyben őszintén és nyíltan elmondják a színészről a gondolataikat, emlékeiket. 

Néhány év után abbahagyták ezt a projektet, majd Paul Newman 2008-ban, 83 éves korában meghalt. Gyermekei között időnként szóba került az elfeledett és félbehagyott önéletrajz és néhány évvel később előkerült egy családi raktárból a 14ezer oldalas kézirat. 

PostPin It!

Kate Hewitt: Szerelem a múltból

Közzétette szerző

Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve. 

Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban. 

A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.

PostPin It!

Nicholas Sparks: A kívánság

Közzétette szerző

Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt. 

Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.

Közeledik a karácsony, mindketten magányosan készülnek eltölteni New Yorkban, de az élet úgy alakítja a dolgokat, hogy együtt, egymásnak mesélve, néhány közös programmal és vacsorával egyikük sem marad magára karácsonyra, mintegy társaságként egymást kapják ajándékba a sorstól.

PostPin It!

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Közzétette szerző

A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy nem egy szerző, hanem egy népszerű szerzőpáros írta. Egy legjobb barátnő páros, ami egy nagyon érdekes helyzet, és mindig kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor hogyan születik meg a történet. Felosztják egymás között a fejezeteket, vagy a szereplőket, a helyszíneket az eseményeket? Vagy közösen kitalálják a fő csapásvonalakat és külön-külön megtöltik tartalommal.

Kíváncsi vagyok, ha ezt előre tudtam volna, akkor hogy olvasom a könyvet. Figyelve erre és próbálva kitalálni, hogy melyikőjüket olvasom éppen, vagy azért már egy összeszokott szerzőpárosnál ez nem észrevehető? De talán jobb is, hogy nem tudtam, így teljesen a történetre koncentrálhattam. 

Ez a könyv egyrészt egy habkönnyű szórakozást nyújtó kikapcsolódás, abszurd eseményekkel, mert csak egy könyvben vagy filmben fordulhat elő, hogy egy esküvői ebéden éppen az a két ember nem eszik a romlott ételből, akik tulajdonképpen nem kedvelik egymást, mindketten a friss házaspár testvérei, sőt együtt kell elmenniük egy nászútra az ifjú pár helyett, akik az ágyat nyomják, mert különben kárba vész minden. 

PostPin It!

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

Közzétette szerző

“Mickey Hughes apja és nagybátyja; két nagybácsink, akikkel szinte sosem találkoztunk. Korábbi tanítónk, Mr. Paules. Davies őrmester a 23-as körzetből. Az unokatestvérünk, Tracy. És egy másik, Shannon. Édesanyánk. Édesanyánk. Édesanyánk. Mind valakinek a gyerekei, mégis mind elmentek örökre. Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová nem tartó folyó nyelte volna el őket – a holt lelkek hosszú, fénylő folyama.”

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen. 

Nem krimiként jellemezném ezt a könyvet, hanem egy lélektani drámaként, talán ezért is tetszett annyira. Volt egy gyilkosság, amelynek mentén elindulnak az események, de nem ez a fő csapásvonala ennek a szépen megírt, nagyon megérintő történetnek. 

PostPin It!