A francia fővárosba költözést Petőnek az a határozott szándéka motiválta, hogy idejét kizárólag a festői és grafikai alkotótevékenységnek szentelje, hátrahagyva formatervezési és alkalmazott grafikusi munkáit. A közeli műtermekben dolgozó festők révén, akik számos műteremlátogatást szerveztek, sokakkal megismerkedett a Párizsban élő magyar művészek közül, többekkel barátságot is kötött. Párizsban évtizedeken keresztül tanított sokszorosított grafikai technikákat, rézkarcot és festészetet is, tanítványaival máig tartja a kapcsolatot. Számos kiállítása volt, művei bekerültek közgyűjteményekbe, tagja a Maison des Artistes-nak – a nehézségek ellenére a francia szcéna részévé vált, beilleszkedett.
Ezzel együtt a visszahúzódó művészek közül való, az emigráció elzártságát az alkotásra használta. Az elmúlt négy évtizedben egy érett életmű született, amely, tekintettel arra, hogy Pető István eddig nem fektetett túl nagy hangsúlyt a karrierépítésre, a galériákon keresztül való érvényesülésre, még bőven tartogat felfedezni valót. Pető nemrég csatlakozott a Várfok Galéria művészköréhez, tavaly év végén ott láthattuk De temps en temps című bemutatkozó kiállítását, amely az előzmények felvillantása mellett főként az elmúlt tíz-tizenöt év munkáiból, a „Garden, now” sorozatból válogatott. Legújabb munkáival a napokban az Art & Antique vásáron is találkozhatnak az érdeklődők. Most jó esély kínálkozik arra, hogy egy újabb, Franciaországba emigrált festő életművét sikerüljön visszailleszteni a magyar művészeti szcéna értékei közé.
Pető István: T229, 2010, pigment, kötőanyag, vászon, 140 x 145 cm, fotó: Várfok Galéria