Szilágy István egyenes, szókimondó emberként tette közhírré, hogy sohasem munkált benne világmegváltó szándék. Olvass bele!
Archívum címkék: Szilágyi István
Szilágyi István búcsúztatása a Házsongárdi temetőben
A Kossuth- és József Attila-díjjal is kitüntetett Szilágyi István életének 86. évében hunyt el szerdán Kolozsváron. Olvass bele!
Szilágyi István író ma reggel, méltósággal viselt betegség után hunyt el
Szilágyi István írót 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 2010-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották. Olvass bele!
Így lett pszichotrhiller Bodrogi Gyula és Szilágyi Tibor reklámjából
A Just Parody csatornán Majorfalvi Bálint színész anyagai gyűlnek. Most besokallt a két színészóriással készült cuki telefonreklámtól, és egy kis vágással, negédes zene nélkül, más végkicsengéssel új történetet kapott Bodrogi Gyula és Szilágyi Tibor kettőse. Békésebb ünnepeket!
Úgy rajzolja az emberi lelket, mint senki más – Szilágyi István Kossuth-díjas író 85 éves
Kolozsvárott született, apja tímármester volt. A család 1940-ben a szilágysági Zilahra költözött, a kisváros meghatározó élmény volt számára. A második világháború idején apját behívták katonának, és 1943-ban a Don mellett meghalt, elvesztése súlyos megpróbáltatást jelentett a családnak. Iskoláit Zilahon kezdte, 1952-ben visszakerült Kolozsvárra, ahol vasúti gépipari középiskolába járt. Miután az iskolát megszüntették, Nagyváradon és Szatmáron dolgozott vasúti műhelyekben, mozdonyvezetőnek készült, de szemgyengesége miatt az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették.
Esti gimnáziumban érettségizett le, és 1958-ban felvették a kolozsvári egyetem jogi karára. Egyetemistaként jelentette meg első írását az Utunk című irodalmi folyóiratban, majd 1963-ban megnyerte a lap novellapályázatát az Ahol nem történik semmi című írásával. Abban az évben diplomázott, de a felkínált ügyészi állást nem fogadta el, s később sem vállalt olyan állást, ahol a jogi végzettségére lett volna szükség.
A jogi pálya helyett az irodalom mellett kötelezte el magát, 1963-ban az Utunk munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese, 1990-ben a lap örökébe lépő Helikon című folyóirat főszerkesztője lett.