A Békés megyei Kunágotán született 1931. március 30-án, műkedvelő muzsikus családban – nagyapja és édesapja is több hangszeren játszott, kórust alapított. Édesanyja érzékeny, mélyen vallásos asszony volt, az ő hatására pap vagy hittérítő szeretett volna lenni, s érdeklődött az irodalom iránt, szüleinek személyes ismerőse volt Szabó Lőrinc.
1947-től járt a legendás, Gulyás György karnagy-pedagógus vezette békéstarhosi zeneiskolába. Az itt töltött évek egész életére meghatározó hatással voltak, itt ismerkedett meg Bartók és Kodály népzenében gyökerező zenei világával. Zenei tanulmányait Szabó Ferencnél és Farkas Ferencnél folytatta a Zeneakadémián, ahol 1957-ben kapott diplomát.
1957-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektoraként és szerkesztőjeként dolgozott. 1959-től 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia középiskolai énektanár és karvezető, valamint zeneszerzéstanára volt, a hetvenes évek második felében a Magyar Televízió zenei lektoraként is működött. Több mint húsz társadalmi szervezet – köztük a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Zenei Kamara, a budapesti Operabarátok – munkáját segítette és elnökölte. 1992-től haláláig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. 1994-ben – elsősorban egészségügyi okokból, és hogy csak az alkotásnak élhessen – Sopronba költözött. „A művészek gyakran nem a vágyaiknak próbálnak megfelelni, hanem az elvárásoknak, ami nagyon sajnálatos. Szeretnék elbújni a dolgozószobámban, a csendes zugomban, hogy csak azzal foglalkozhassam, ami számomra fontos” – mondta egy interjúban.