A magyar felnőtt lakosságnak alig több mint tíz százaléka olvas rendszeresen, viszont több mint fele egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. Ugyan a nyomtatatásban megjelenő szövegeket a rendszerváltás óta egyre kevesebben fogyasztják, a Gutenberg-galaxist továbbra sem kell temetnünk. Dr. Tóth Mátéval, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatójával, a PTE Könyvtár és Információtudományi Tanszékének adjunktusával beszélgettünk olvasási szokásaink legutóbbi feltérképezéséről.
Mióta létezik Magyarországon olvasáskutatás?
A legelső – jelenlegi szempontjaink szerint felvett – adatok 1964-ből származnak. Azóta minden évtizedben volt egy átfogó vizsgálat, a legutóbbi 2019-ben, így több mint ötven évre visszamenően vannak összehasonlítható idősoros adataink. Az alapkérdés úgy szól, hogy „Elfoglaltságai mellett tankönyvön kívül olvas-e könyveket?”. A skála egyik végére azok kerültek, akik az elmúlt 12 hónapban egyet sem vettek a kezükbe – őket tekintjük nem olvasónak. A következő kategória azoknak jutott, akik egy év alatt 1-3 könyvet olvastak el, majd azok következtek, akik negyedévente egyet. A sort a rendszeres olvasók zárták, ők évi 12-t is végigböngésztek.