Többek között arról is kérdezték az új igazgatónőt, Kovácsné Koreny Ágnest az Indexen, hogy mitől szexi ma olvasni. Olvass bele!
Archívum címkék: olvasás
A nyelvészek nem vonulhatnak elefántcsonttoronyba
Adamikné Jászó Anna a Magyar Nyelvőrnek adott nagyinterjúban pályájára visszatekintve elmondta, soha nem „hajtott” semmiféle állásra, mindig elfogadott valamilyen felkérést. 1966-ban végzett magyar–orosz– finnugrisztika szakon. Miután a Nyelvtudományi Intézetben ígért állást nem kapta meg, „felnevelő iskolája”, a rákospalotai Dózsa Gimnázium tanára lett. Eközben ledoktorált, disszertációja az osztják nyelv szigvai nyelvjárásának igeragozási rendszeréről szólt. „A védésen Bárczi Géza megdicsért, ezt sosem felejtem el” – emlékezett vissza. Ezt követte a Budapesti Tanítóképző Főiskola, ahol 23 évig tanított nyelvtant és beszédművelést, később gyermekirodalmat. 1998-ban pedig, Grétsy László nyugdíjba menetele után az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán lett tanszékvezető, a főiskola integrálása után, 2000-ben az ELTE-n habilitált, 2008-ban pedig megírta nagydoktori disszertációját Az olvasás múltja és jelene címmel.
Az interjút készítő Balázs Géza kíváncsi volt arra, alanya hogyan találta meg a hangot tanítványaival. Adamikné Jászó Anna pedagógiai módszerét így világítja meg: „Mindig sokat készültem az órákra. A gimnáziumi órákon szerettem felolvasni, remélhetőleg megkedveltettem az irodalmat, és elszórakoztattam a gyerekeket. Később a tanítóképzőben a nyelvtant igyekeztem világosan elmagyarázni, nem volt gond sosem. A helyesírást szigorúan bevasaltam, igazat adtam elődöm, Hernádi Sándor híres mondásának: egy professzor írhat hibásan a táblára, de egy tanító soha.”
A pálya főbb tematikus állomásai a grammatikaelmélet és annak története, a magyar nyelv történeti nyelvtana, majd a tanítóképző oktatójaként az olvasástanítás és a szövegértés, valamint a retorika voltak. Ennek kapcsán idézte fel Adamikné Jászó Anna Fulbright-ösztöndíjait, amelyek keretében két amerikai egyetemen olvasástörténet, olvasáspszichológia és gyermekirodalom mellett egy magyar kultúra és élet elnevezésű tárgyat is tanított. „Tanulságos idő volt” – jegyzi meg a tengerentúlon sem egyöntetűen elfogadott, Magyarországon csak egy rövid ideig alkalmazott szóképes, illetve hagyományos hangoztató-elemző-összetevő (egyszerűsítve szótagoltató) módszerünk összehasonlítása kapcsán.
Top 12 karácsonyi gyerekkönyv a könyvtárból
Különleges vállalkozásra szánta el magát a MeseCentrum szerkesztősége. Budapesten és – a mesés számok bűvöletében – hét további vármegyei könyvtárat kerestek meg országszerte a kéréssel: írják meg, náluk mely köteteket kölcsönzik előszeretettel gyerek- és ifjúsági olvasóik ebben az időszakban.
A listákon 42 szerző összesen 77 könyve szerepelt. Ezek közül válogatták ki azt a tucatnyit, amelyek a legtöbb listán a legmagasabb helyezést kapta. Így állt össze a magyar könyvtárlátogatók kedvenc karácsonyi gyerek- és ifjúsági könyveinek összesített TOP 12-es népszerűségi listája.
Óvodások TOP 12 karácsonyi kölcsönzési listája
Így olvasnak az írók
Molnár Ferenc csak éjszaka tudott írni. Jókai Mór egész életében hajnal és délelőtt tíz között dolgozott – ha határidőre kellett befejeznie egy könyvet, a felesége gyakran rázárta az ajtót, hogy biztosan elkészüljön. Az irodalmi pletykagyár csak úgy hemzseg a hasonló – igaznak hitt – anekdotáktól, a kulisszatitkokra kíváncsi közönség pedig kapva kap minden apró morzsán, ami kicsit is közelebb hozza a szentként tisztelt klasszikusokat. A feltörekvő irodalmárok más célból űzik „bulvárkutató” tevékenységüket: ők a jó íróvá válás receptjét keresik; olyan tippeket és trükköket szeretnének megismerni, amelyek révén fejlődhetnek.
De mi a helyzet a másik oldallal? Hogyan olvastak nagy magyar szerzőink, és mit gondolnak erről a kérdésről a kortárs írók?
Egyszerre lehet hihetetlenül nehéz és megdöbbentően egyszerű feladat íróként az olvasásról beszélni. Hihetetlenül nehéz, mert teljes nézőpontváltásra van szükség: a szerzőnek le kell választania magáról az alkotói énjét, ki kell lépnie elsődleges szerepéből, és mintegy kívülről szemlélnie saját és pályatársai tevékenységét. Mint amikor egy filmrendező filmet néz, de katarzist ígérő alkotás helyett párhuzamos vágásokat és késleltető szerkezetet lát. Vagy mint amikor a színész nézőként megy színházba, és az előadás alatt csak az jár a fejében, hogy ő hogyan játszaná valamelyik szerepet. Adódik a kérdés, hogy tud-e egy szakmabeli nem szakmabeliként viszonyulni területének tárgyához, laikusként élvezni azt, aminek egyébként a mestere – és az is, szükség van-e egyáltalán ennyire éles határ húzására?
Márpedig a könyvek nem mennek ki a divatból
A magyar felnőtt lakosságnak alig több mint tíz százaléka olvas rendszeresen, viszont több mint fele egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. Ugyan a nyomtatatásban megjelenő szövegeket a rendszerváltás óta egyre kevesebben fogyasztják, a Gutenberg-galaxist továbbra sem kell temetnünk. Dr. Tóth Mátéval, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatójával, a PTE Könyvtár és Információtudományi Tanszékének adjunktusával beszélgettünk olvasási szokásaink legutóbbi feltérképezéséről.
Mióta létezik Magyarországon olvasáskutatás?
A legelső – jelenlegi szempontjaink szerint felvett – adatok 1964-ből származnak. Azóta minden évtizedben volt egy átfogó vizsgálat, a legutóbbi 2019-ben, így több mint ötven évre visszamenően vannak összehasonlítható idősoros adataink. Az alapkérdés úgy szól, hogy „Elfoglaltságai mellett tankönyvön kívül olvas-e könyveket?”. A skála egyik végére azok kerültek, akik az elmúlt 12 hónapban egyet sem vettek a kezükbe – őket tekintjük nem olvasónak. A következő kategória azoknak jutott, akik egy év alatt 1-3 könyvet olvastak el, majd azok következtek, akik negyedévente egyet. A sort a rendszeres olvasók zárták, ők évi 12-t is végigböngésztek.
Nyáry Krisztián: sok embernek az érettségi az utolsó pillanat az életében, amikor szépirodalmat olvas
Nyáry Krisztiánt szokták irodalomtörténésznek, kommunikációs szakembernek, írónak, könyvkiadónak titulálni, de a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatójaként és a Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként tevékenykedő szakember az utóbbi években podcastszerkesztőként is ismertté vált – Buksó című irodalmi-könyves podcastja egyszerre segíti a hallgatót a kortárs irodalmi trendekben való tájékozódásban, értékes ismeretterjesztő tartalmat kínál, és valóban az irodalom terepén maradva szólaltat meg írókat, költőket és a könyvszakma meghatározó alakjait. Ő maga is egyike a legtekintélyesebb hazai szakembereknek, aki nemcsak irodalmi vagy kiadói körökben ismert, hanem a széles olvasóközönség is figyel rá. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló, dokumentumok és művek alapján feltárható történeteit, amelynek hatására nagy népszerűségre tett szert – ma már több mint nyolcvannyolcezer ember követi, Kárpát-medence szerte telt házzal várják az előadásait, nyilvános beszélgetéseit.
Az olvasók számát illetően milyen a magyar könyvkiadás helyzete? Nemzetközi viszonylatban sokat vagy keveset olvasnak a magyarok?
A legutóbbi nagy olvasáskutatásból, amelyet a Tárki Társadalomkutatási Intézet végzett 2020-ban, egy félig teli vagy félig üres pohár képe rajzolódik ki: a magyar felnőttek többsége, 53 százaléka egyáltalán nem olvas könyvet, 47 százaléka viszont igen – ez nemzetközi összehasonlításban nem olyan nagyon rossz, de nem is túl jó. Viszont ha az olvasási tendenciákat hosszú időtávon nézzük, akkor azt is láthatjuk, hogy elképesztő fejlődés van, ma sokkal több ember engedheti meg magának az olvasást, mint száz évvel ezelőtt.
Bookline: íme július legnépszerűbb könyvei
A Bookline nyomtatott könyveit listázó összesítésének első helyét Colleen Hoover It Starts With Us – Velünk kezdődik című kötete szerezte meg. A romantikus történeteket jegyző Hoover egyike azon szerzőknek, akik a TikToknak köszönhetően lettek népszerűek. Ezt jól mutatja az is, hogy a Velünk kezdődik című könyvéről szóló videókat több mint 500 millió alkalommal tekintették meg a közösségi felületen. Az elmúlt hónap legnépszerűbb alkotása az ugyancsak nagysikerű It ends with us című regény második, befejező kötete.
A sikerlista második helyén Stefano Bottoni A hatalom megszállottja című kötete áll. A Magyar Hang gondozásában kiadott könyv Magyarország elmúlt negyven évét mutatja be, középpontjában a jelenlegi miniszterelnökkel. Nemcsak történeti áttekintést nyújt, de elemzi is a mögöttünk álló időszak politikai, társadalmi, közéleti folyamatait is.
Stefano Bottoni könyvét Szinetár Miklós rendhagyó önéletírása követi a sorban. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező Önéletrajz-szerűség és egyebek alcímmel ellátott életrajzi könyve izgalmas és érdekes, tartalmas pályafutásához méltó olvasmány. Szinetár Miklós korábban dolgozott a Magyar Állami Operaház főigazgatójaként, a Magyar Televízió elnökhelyetteseként, emellett számos népszerű színházi, filmes, illetve televíziós alkotás is fűződik a nevéhez.
Szabados Ági: Az irodalom nem egy magas polcon lévő elérhetetlen valami, hanem mindenkihez szól
Hunyják be a szemüket! Képzeljenek el egy helyiséget, ahová belépve otthonos, szinte családias hangulat fogad. Ez Ági könyvesboltja, a Libertine – vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a megvalósult álma. A nagy könyvespolcok mellett hangulatos képek lógnak a falon, fekete-fehér mesék a régi Budapestről. Anya gyermekével, a nagyvárosi forgatag a Duna-híddal, járművek – csupa-csupa életteli mozdulat, leheletnyi nosztalgiával. Szemben könyvborítók képkeretben: Anna Karenina, Frankenstein, Lolita, az öreg halász és társaik remekül megférnek egymás mellett. És ott a polc, ahol Ági kedvenc könyvei szuszognak békésen a többi olvasóra várva.
A boltba sorra jönnek a vásárlók, egymásnak adják a kilincset. A tulajdonosnak mindenkihez van egy kedves szava, sokakat ismer, hiszen az általa életre hívott, több mint hatvanezer tagot számláló Nincs időm olvasni kihívásnak a résztvevői. Hogy ez pontosan mi? Egyszerűen fogalmazva egy online olvasókör, amelyet Ági fog össze immár 2017 óta azzal a céllal, hogy népszerűsítse az olvasást, s visszavezesse az embereket ehhez az elemi szükségletnek is mondható tevékenységhez.
Az írás a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
Így olvasunk mi – A magyarok 15%-a naponta, negyede soha nem vesz könyvet a kezébe
Az ÉVA Magazin reprezentatív felméréséből, amelyet a Reacty Digital készített el több mint ezer fő részvételével, kiderül, hogy a 18–79 évesek 15%-a naponta, 13-13% hetente vagy havonta olvas el egy könyvet. Magas azoknak az aránya, akik negyedévente (9%), vagy alkalomszerűen olvasnak csak (23%). A felnőttek bő negyede (27%) a saját bevallása szerint szinte soha nem szokott olvasni.
A 18–30 éves korosztály sem tett le teljesen az olvasásról: körükben még alacsonyabb (27%) is azoknak az aránya, akik egyáltalán nem olvasnak, mint a 30-as 40-es, 50-es korosztályban (32%).
A nemek között nem figyelhető meg hatalmas különbség. Picivel több férfi olvas naponta (17%), mint nő (14%), azonban a heti és havi rendszerességgel olvasók között nagyobb arányban vannak a nők.
Minden, amit 2022-ben olvastunk
Nem kevesebb mint tizenhat önismereti alkotás található 2022 ötven legsikeresebb alkotása között. A második legnépszerűbb kategória a szórakoztató irodalom kilenc művel, a harmadik helyen pedig a szépirodalom áll, hét ilyen alkotás található a legkeresettebbek között. Emellett még sokan keresték olvasták gyerekkönyveket, életmóddal és gyermekneveléssel kapcsolatos írásokat, ismeretterjesztő köteteket.
A Bookline kimutatása szerint egy szépirodalmi mű, Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regénye lett a tavalyi év legnépszerűbb könyve.
A zoológus végzettségű szerző debütáló írása 2018-ban jelent meg az USA-ban, 2019-ben első lett a New York Times Bestseller listáján, hazai megjelenése óta pedig már a magyar olvasók kedvence is. A titokzatos lápi lány történetét azóta már több mint 12 millió példányban értékesítették világszerte, nyáron láthattuk a könyvből készült filmet is.
Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly
Igazi könyvmoly könyv! Egy könyvmoly lányról szól, aki imád olvasni, aki a könyveiben él, aki kissé szétszórt és elvarázsolt, az osztálytársai gúnyolják is furcsa természete miatt, ezért nem is sikerült magának barátokat szerezni az iskolában.
Miközben csak annyira furcsa ő, mint amennyire az olvasó, nehezen barátkozó fiatalok furcsák. Bár az igaz, hogy a 17 éves Juli azt állítja, hogy a valódi fiúkban nincsen semmi izgalmas és romantikus, nem kelhetnek versenyre a regények férfi alakjaival szemben. Ezt a gondolatát meg is osztja a padtársául kapott Dumával, aki arról kapta a nevét, hogy nagyon sokat beszél, minden témáról hosszan tud értekezni és mindenről van véleménye. Még Julit is meglepi, de időnként könyvekről is.
Juli kedvenc hobbija az antikváriumdarálás, ami azt jelenti, hogy sorra járja az antikváriumokat, csak azért, hogy megsimogassa, kézbe vegye, megszagolja, kinyissa a könyveket, mert pénze az nem nagyon van vásárolni. Egyik nap egy új és nagyon furcsa antikváriumot talál, ahonnan egy különleges könyvvel távozik. Több okból is különleges, először is azért, mert nem pénzzel kellett fizetnie érte, hanem nagyon különös fizetőeszközt kért tőle az ott dolgozó fiatal lány.