Egyet biztosan tudunk, Dr. Tóth Péter érdemes művész, Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia zenei tagozatának vezetője, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának egyetemi tanára és általános dékánhelyettese leadta pályázatát.
Könnyű volt önt „táncba vinni”?
Nagyon-nagyon nehezen adtam be a derekamat. Tudom, a pályázók mindig úgy kezdik, hogy sokan megkeresték őket, és ez valószínűleg mindig igaz is. A kérdés csak az, hogy mennyi a sok? Öt ember? Tíz ember? Mindegy is. Sokkal fontosabb, hogy kik ezek az emberek. Mindenesetre – bár nyilván hízelgett a hiúságomnak – rendkívül sokára szántam el magam. Már fél évvel ezelőtt is kaptam megkereséseket, amiket határozottan visszautasítottam, hiszen meggyőződésem, hogy egy rektorválasztás alapvetően az adott egyetem belügye kell legyen. Talán hihetetlen, de még két héttel ezelőtt is azt javasoltam a felém bizalommal lévő vezető oktatóknak, hogy próbáljanak valaki mást találni, lehetőleg a saját köreikből. Amennyire tudom, ezt becsülettel meg is tették, de nem igazán találtak olyan jelöltet, aki minden kritériumnak megfelel és vállalta volna a feladatot. Ezek után úgy éreztem, most már nem tehetem meg, hogy kibújok egy ilyen felkérés alól, hiszen a Zeneakadémia rektorának lenni – ha csak pár percig és csak gondolatban – mégiscsak a zenész szakma legmagasabb elismerése, és lehetőségem lenne megvalósítani jobbító szándékú elképzeléseimet, amelyekről a szakmában sokat beszéltünk, egyeztettünk az elmúlt évek alatt, de melyek irányába nem történt valódi előrelépés. Mérlegeltem a követelményeket, és arra jutottam, hogy megfelelek a pályázati kiírásnak.