Emlékszel, milyen állapotban voltál első, Holtverseny című regényed írása alatt? Kísértettek-e démonok?
Az igazság az, hogy amikor a Holtversenyt írtam, sokáig fogalmam sem volt, hogy mit csinálok vagy hogy milyen hatással van rám ez az egész. Aztán egy idő után azért összeállt a kép, és megértettem, hogy a rendszeres időközönként jelentkező mélyrepülések valamiféle összefüggésben vannak a regénnyel. És itt nem csak arra gondolok, hogy milyen nyomasztó tud lenni, amikor nem megy az írás. A szöveg harsány felszíne súlyos témákat rejtett el, és nehéz évek hordalékát keverte fel bennem. De bármilyen megterhelő is volt számomra – és a környezetemnek –, mégsem bánom, hogy így alakult, bár nyilván könnyen beszélek, mert túléltem. Mindenesetre sok igazság van abban, hogy pokolra kell menni.
Van benned