„Amikor Illyés Gyula az 1970-es években a tihanyi Petőfi utcában álló régi parasztházát a községnek ajándékozta, az volt a kérése, hogy kulturális célra használják az épületet. Most, amikor sok évtized várakozás után végre megnyithatjuk egy másik helyszínen a Tihanyi Alkotók Házát, meg kell állapítanunk, hogy a kultúráról való fogalmaink és a kultúra mindennapi megélésének módja nagyon sokat változott Illyés Gyula halála óta. Az egykor az ő elképzelése szerint helytörténeti anyagot, helyi kulturális nevezetességeket bemutatni kívánó, szép, eredeti tihanyi épület helyett most egy modern, többfunkciós intézményben köszönthetjük a látogatókat” – idézte fel A belső emigráció évei kiállítás megnyitójában Kodolányi Judit azt, hogyan lett a 20. század végi álomból a 21. századra valóság.
A kiállítás azoknak az alkotóknak a műveiből ad ízelítőt, akiknek az élete és életműve Tihanyhoz, a környező tájhoz kapcsolható, akik innen nyertek inspirációt az alkotáshoz.
„Illyés Gyula, Németh László, Passuth László, Vass Elemér, Bartha László, Borsos Miklós és társaik… A Tihanyi-félsziget a 20. század közepén olyan mestereknek, kiemelkedő íróknak, költőknek, képzőművészeknek adott otthont, akiknek a neve hazánkban, de sok helyütt külföldön is ismerősen cseng. Az 1930-as évektől kezdve négy-öt évtizeden át e kitűnő művészek sorát csalogatta ide a különlegesen szép táj, a Balaton, vagy éppen a munkájuk vagy családi kapcsolataik sodorták ide őket, de olyan is volt közöttük, aki a korszak szorongató politikai viszonyai, a margóra vetettség miatt keresett itt menedéket, egyfajta belső emigrációt” – világította meg Kodolányi Judit, Illyés Gyula unokája a hely jelentőségét.