„Tudtuk, hogy a világ nem lesz többé ugyanolyan. Néhányan nevettek. Néhányan sírtak. A legtöbben csöndben maradtak” – mondta 1965-ös tévéinterjújában J. Robert Oppenheimer elméleti fizikus a húsz évvel korábbi eseménnyel kapcsolatban, amikor a Trinity Test nevű titkos program keretében felrobbantották a világ első atombombáját az új-mexikói White Sands sivatagban. Oppenheimer, aki az atombomba egyik atyjaként vonult be a történelembe, nem PR-szakember volt, mégis meglepően sok jól idézhető mondás maradt utána. „Eszembe jutott a hindu szent könyv, a Bhagavad-gita egyik jelenete. Visnu meg akarja győzni a herceget, hogy végezze el, amit feladatul kapott. Hogy lenyűgözze őt, sokkarú alakot ölt, és így szól: Én vagyok a Halál, világok elpusztítója. Azt hiszem, így vagy úgy, de mindannyiunkat megigézett ez a mondat.”
Roosevelt elnök 1939-ben rendelte el, hogy kezdjék el kutatni, miként lehet az urániumiot fegyver készítésére felhasználni, mert a hírszerzés jelentette, hogy a nácik hasonló irányban próbálkoznak. Tudósokból és tábornokokból összeállt egy csapat, amely az atomfegyver kifejlesztésén kezdett el dolgozni. A munkálatok felgyorsultak, miután Amerika belépett a világháborúba a Pearl Harbor-i támadást követően. 1943-ban Oppenheimer lett a Los Alamos-i laboratórium igazgatója, itt rakták össze a kísérleti atombombát, valamint nem sokkal később azokat, amelyet 1945 augusztusában Hirosimára és Nagaszakira ledobtak.
Oppenheimerről az az öt Oscarra jelölt Christopher Nolan rendezte pályafutása első életrajzi filmjét, aki még soha nem fogott mellé, ha moziról volt szó (Memento, Batman-trilógia, Eredet, Dunkirk, Tenet).