via konyvutca.hu => eredeti post link
Ezt a könyvet Zsófi lányom ajánlására kölcsönöztem ki a könyvtárból. Akkor egy éppen 7 hetes kisbaba anyukája volt, és aki már olvasta a regényt, tudja, miért van ennek nagy jelentősége. Amikor én is olvasni kezdtem, meg is jegyeztem magamnak, hogy te jó ég, nem éppen a legjobb időszakban olvassuk ezt a könyvet, mert talán még közelebbről érint, még jobban át tudjuk érezni a könyvben szereplő anya érzéseit, így, hogy kisbaba van a családunkban.
Bár ez enélkül is ment volna, de talán így még jobban jöttek a libabőrök olvasás közben, még jobban sokkolt az egész. Erősen ható, megrázó történet, úgy gondolom, hogy nálam biztosan az év könyve lesz pszichológiai thriller kategóriában.
Nagyon jól van felépítve az egész történet, a kezdőkép és a folytatás is tökéletes. Egy anya gondolatait olvassuk, akiről a kezdő fejezetben már sejthetjük, hogy milyen helyzetben van. Utána következik az ő beszámolója, hogy hogyan jutott oda, ahol most van. És időnként betekintést nyerünk a gyerekkorába, valamint az anyja és nagyanyja életébe is néhány momentum erejéig. Amivel a szerző nagyon jól felkavarta a bennem körvonalazódni látszó képet.